RÖFI DÖNCI KALANDJAI II.Rész

II. rész – A Fogtündér

Egyik nap a Süldőiskola tanulói fogorvoshoz mentek. A kis nebulók fogait Varacskos Vilmos doktor vizsgálta meg. Miután mindenki sorra került, így szólt az osztályhoz:

– Kedves gyerekek! Nagyon büszke vagyok rátok! Mindenkinek szép fehérek és egészségesek a fogai. Ez annak köszönhető, hogy rendszeresen mossátok őket. Viszont mivel már egyre nagyobbak vagytok, sokatoknak már mozognak a tejfogai. Hamarosan újak és erősebbek váltják őket. Ha kiesik a fogatok, tegyétek estére a párnátok alá, és a Fogtündér majd megjutalmaz titeket.

Elbúcsúztak a kis diákok Varacskos bácsitól, és indultak is vissza az iskolába.

– Te, Dönci! Tudod, mit kapunk a Fogtündértől? – kérdezte Csülkös Csabi.
– Anyukám azt mondta, hogy egy pengőt tesz a párnánk alá.
– Hú, de jó! Nekem már egy fogam mozog! Mennyi pénzem lesz, ha majd az összes kiesik! Gazdagok leszünk, Dönci! – röfögött fel örömében Csabi.

Kifülelte ezt a beszélgetést a minden hájjal megkent Sumák Samu. Agyafúrt ötlete támadt.

– Óhó! Micsoda biznisz! A fogakért pengőt ad a Fogtündér? Na majd én összegyűjtöm helyette, aztán majd a busás lóvét nekem adja! Hehehe! – mondta magában Samu, és tovább oldalgott.

Másnap Dönci nagy kiabálásra ébredt. Csabi visítozott a házuk előtt.

– Dönci! Kelj fel! Gyere gyorsan!
– Mi az? Mi baj, Csabi? – pattant fel a kis röfi.
– A piactéren Sumák Samu felvásárolja a kiesett fogakat!
– Micsoda? Na gyerünk, nézzük meg, mit tervel megint az a gazfickó!

A piac előtt nagy plakát hirdette Samu új üzletét. Cukrot fogért – állt rajta. Minden kiesett fogért egy kiló cukor jár!

Kígyózó sor volt, mire odaértek. Ott ült a téren a kövér svindler egy asztal mögött, körülötte pedig zsákszám a sok cukor. A sok kis malac elhitte Samu ajánlatát. Még Kucu bácsi is leadta a műfogsorát, talicskába vitte haza a sok cukrot.

– Szent pecsenye! – ámult el Dönci. – Te, Csabi, kiesett már a fogad?
– Igen, igen! Tegnap! Most is itt van nálam.
– Van egy ötletem. Leadod Samunál a fogadat. De nyugi, visszaszerezzük. Kíváncsi vagyok, milyen cukrot árul ez a csibész.

Csabi, amint lerendezte a cserét, szaladt is vissza Döncihez. Kibontotta a cukros papírt, de csak kavics volt benne.

– Na, ugye mit mondtam! Ez hát a nagy üzlet.

Dönci beosont a piactéri hangosbemondóhoz, és így kezdett kiabálni:

– Figyelem, sertések! Itt a Fogtündér beszél! Minél több cukrot kaptok Sumák Samutól, annál több fogat hoztok majd vissza neki! Ez a disznó becsapott titeket! Nem cukrot ad, hanem csak kavicsot! A cukor különben is roncsolja a fogatokat, a kavics meg még inkább!

– Micsodaaa? Ezt a disznóságot! Kérjük vissza a fogakat! Csaló vagy, Samu! – mordult fel a sok malacka.

– Megállj csak, Dönci! Elrontottad az üzletem. De ezért még megfizetsz! – mondta Sumák Samu, és szégyenében elszaladt a piacról.

Vacsora után Dönci észrevette, hogy egyik fogacskája nagyon mozog. Épphogy hozzáért, már ki is esett.

– Anya, nézd! – kiabált örömében a kis malac.

Lefekvéskor gondosan párnája alá tette, ahogy anyukája mondta neki. Reggel nagy volt az öröm. A kis tejfogacska helyén egy csengő pengő csillogott.