Kiemelt mese
RÖFI DÖNCI KALANDJAI I.Rész
Gáll Zoltán
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
I. rész – A hajóverseny
Kerekerdő szélén van egy kis falucska, ahol a malackák laknak. Itt él Röfi Dönci a kíváncsi és segítőkész kismalac. Legjobb barátjával Csülkös Csabival mindig valami kalandba keverednek.
Történt egyszer, hogy a Süldőiskolában kihirdették a Dagonyás-tavi hajóversenyt. Két fős csapatokban lehetett nevezni, és mindenkinek saját kezűleg kellett elkészíteni a kis tutaját, amivel a versenyen indul majd.
Dönci és Csabi is elhatározták, hogy beneveznek. Meg is beszelték ki mit hoz majd otthonról, amiből megépítik hajócskájukat.
Dönci összegyűjtötte a régi lepedőket a vitorlához, Csabi pedig két nagy faládát hozott amit összekötöttek és kalapáltak, ez lett a hajó teste. Az evezőket seprűnyélből és edények fedőiből készítették.
Eljött a nagy nap. A kis malackák felsorakoztak hajóikkal a Dagonyás-tó partján.
Karajos Alajos és Karola nevetni kezdtek mikor meglátták Dönciék hajóját.
Ezzel a tákolmánnyal gyorsan el fogtok süllyedni – mondta Alajos.
Úgy bizony! Mi fogunk győzni mert nekünk igazán gyors hajónk van! – tette hozzá Karola.
Mangalica Elemér bácsi rajthoz állíttatta a versenyzőket.
Figyelem süldők! A feladat nagyon egyszerű. Eleveztek a Köröm-szigetig, onnan elhozzátok a zászlótokat aztán visszavitorláztok vele ide. Amelyik csapat a leghamarabb ér vissza, az lesz a győztes. Figyelem! Mindenki a fedélzetre! Rajta! – indította a versenyt Elemér bácsi.
Fej fej mellett haladtak a kis tutajok. De Alajos és Karola furfangos volt és az ő hajójukat a víz alatt Béka Boldizsár tolta.
Nézd Dönci! Karajosék csalnak! – szólt Csabi felháborodva.
Ne félj! Utolérjük őket!
Elsőnek Alajosék értek a szigetre utánuk nyomban Dönciék. Boldizsár a csónaknál maradt.
Hé béka koma! Van egy ajánlatom! Ne told tovább Karajosék hajóját cserébe ha visszaértünk, adok anyukám kukoricás pitéjéből.
Boldizsár nagyon falánk béka volt, azonnal beleegyezett, amúgy is fáradt volt már szegény. Így hát csobb! Beleugrott a vízbe és már úszott is haza.
Közben jöttek már vissza Alajosék a zászlójukkal.
Még csak most értetek ide Dönci? – kacagott Karola.
Lehet Csabinak kevesebb pitét kellett volna ennie! Na pá vesztesek! – mondta utána Alajos.
Azt még meglátjuk! – kiabált vissza Dönci.
A Karajos ikrek vízre szálltak, de a tutaj alig akart haladni, kis idő után meg is állt.
Most meg mi történt, Alajos? Hol van Boldizsár?
Hogy az a kurta farkú! Hát nem itt hagyott minket a cudar!
Ekkor Dönciék vígan fütyörészve elhaladtak mellettük.
Kellett volna evezőt is hoznotok! Na pá! – mosolygott Csabi.
A parton hatalmas volt az éljenzés. Dönci és Csabi lettek a bajnokok.
Szép volt fiúk! Megmutattátok milyen az igazi csapatmunka! Megérdemelten győztetek! – gratulált nekik Mangalica bácsi, majd átadott mindkettőjüknek egy-egy aranyérmét és oklevelet.
Karajos Alajos és Karola pedig még most itt-ott ülnek a tó közepén, ha ki nem úsztak azóta.
Kerekerdő szélén van egy kis falucska, ahol a malackák laknak. Itt él Röfi Dönci a kíváncsi és segítőkész kismalac. Legjobb barátjával Csülkös Csabival mindig valami kalandba keverednek.
Történt egyszer, hogy a Süldőiskolában kihirdették a Dagonyás-tavi hajóversenyt. Két fős csapatokban lehetett nevezni, és mindenkinek saját kezűleg kellett elkészíteni a kis tutaját, amivel a versenyen indul majd.
Dönci és Csabi is elhatározták, hogy beneveznek. Meg is beszelték ki mit hoz majd otthonról, amiből megépítik hajócskájukat.
Dönci összegyűjtötte a régi lepedőket a vitorlához, Csabi pedig két nagy faládát hozott amit összekötöttek és kalapáltak, ez lett a hajó teste. Az evezőket seprűnyélből és edények fedőiből készítették.
Eljött a nagy nap. A kis malackák felsorakoztak hajóikkal a Dagonyás-tó partján.
Karajos Alajos és Karola nevetni kezdtek mikor meglátták Dönciék hajóját.
Ezzel a tákolmánnyal gyorsan el fogtok süllyedni – mondta Alajos.
Úgy bizony! Mi fogunk győzni mert nekünk igazán gyors hajónk van! – tette hozzá Karola.
Mangalica Elemér bácsi rajthoz állíttatta a versenyzőket.
Figyelem süldők! A feladat nagyon egyszerű. Eleveztek a Köröm-szigetig, onnan elhozzátok a zászlótokat aztán visszavitorláztok vele ide. Amelyik csapat a leghamarabb ér vissza, az lesz a győztes. Figyelem! Mindenki a fedélzetre! Rajta! – indította a versenyt Elemér bácsi.
Fej fej mellett haladtak a kis tutajok. De Alajos és Karola furfangos volt és az ő hajójukat a víz alatt Béka Boldizsár tolta.
Nézd Dönci! Karajosék csalnak! – szólt Csabi felháborodva.
Ne félj! Utolérjük őket!
Elsőnek Alajosék értek a szigetre utánuk nyomban Dönciék. Boldizsár a csónaknál maradt.
Hé béka koma! Van egy ajánlatom! Ne told tovább Karajosék hajóját cserébe ha visszaértünk, adok anyukám kukoricás pitéjéből.
Boldizsár nagyon falánk béka volt, azonnal beleegyezett, amúgy is fáradt volt már szegény. Így hát csobb! Beleugrott a vízbe és már úszott is haza.
Közben jöttek már vissza Alajosék a zászlójukkal.
Még csak most értetek ide Dönci? – kacagott Karola.
Lehet Csabinak kevesebb pitét kellett volna ennie! Na pá vesztesek! – mondta utána Alajos.
Azt még meglátjuk! – kiabált vissza Dönci.
A Karajos ikrek vízre szálltak, de a tutaj alig akart haladni, kis idő után meg is állt.
Most meg mi történt, Alajos? Hol van Boldizsár?
Hogy az a kurta farkú! Hát nem itt hagyott minket a cudar!
Ekkor Dönciék vígan fütyörészve elhaladtak mellettük.
Kellett volna evezőt is hoznotok! Na pá! – mosolygott Csabi.
A parton hatalmas volt az éljenzés. Dönci és Csabi lettek a bajnokok.
Szép volt fiúk! Megmutattátok milyen az igazi csapatmunka! Megérdemelten győztetek! – gratulált nekik Mangalica bácsi, majd átadott mindkettőjüknek egy-egy aranyérmét és oklevelet.
Karajos Alajos és Karola pedig még most itt-ott ülnek a tó közepén, ha ki nem úsztak azóta.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!