Őszi álom

Lábam alatt halkan
susog az őszi avar.
Síri csend az erdő,
semmi nem zavar.
Leülök egy öreg tölgy
tövébe és hallgatom,
ahogy hűvös fuvallat
simít végig arcomon.
Arany lombok ringatóznak
vidáman felettem.
Keserű e szépség,
hiszen ők temetnek.

Zöldellő ifjúságuk
ma még búcsúztatják,
Az utolsó keringőt
már régen eltáncolták.
Oly boldog e búcsú
a Nap is rájuk ragyog.
Lelkemre ül gyászuk,
mégis boldog vagyok.
Becsukom szemem,
hallom, mit suttognak.
A földre hullt levelek
tavaszról álmodnak.
Az avarban fekszem
magával ringat a táj,
betakar az Ősz...

...már semmi se fáj...

Hozzászólások (1 darab)

Ökrös Renáta (tegnap 19:01)

Ó ,de szép. ❤️

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!