Levél

Egy levél hullt a vállamra ma,
Zizegve szólt a fák szava.
Nem tollal írták, mégis él,
Mint halk fohász mint nyári szél.

A fán nőtt sor, mit nem írt kéz,
De benne van, mit szív idéz:
Emlék, amely már messze jár,
S egy néma perc, mit visszavár.

S én válaszul papírra szánt
Betűkkel írok fűt, virágot,
És küldöm azt, mit nem talál
Postás, se madár, se világút.

Ha fúj a szél, vagy hull a dér,
Tehozzád ér egy árva levél.
Mert levél mind, mi él, mi száll,
Fán nő, szívben fogant halál.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.