Rémpuszta katonái - 8. Fejezet

Nemsokára elértek egy még lepusztultabb környékre. A föld itt szürkésbarna volt, a fák csupaszok és korhadtak voltak, a távolban pedig egy régi város romjai éktelenkedtek. Bart távcsövével a messzi sziklákat figyelte, szörnyek után kutatva, Jack az utolsó almáját ette, Kelly pedig gyanakvó tekintettel nézegette a város romjait. Váratlanul Jack nekiment egy rozsdás villanyoszlopnak, és a majdnem megevett almája egy fedél nélküli csatornába zuhant.
– Valaki nagyon nem szeretné, hogy almát egyél. – jegyezte meg halkan Kelly.
– Most megkapom a jussom apámtól, kicsiként mindig almákkal dobáltam. – felelte Jack.
– Ez a környék kihaltabb, mint a... – kezdte volna Bart.
Mondandóját egy kicsi kő szakította félbe, amely a felettük elhaladó boltívből tört ki, és egyenesen Bart fején landolt. A fiú fájdalmasan felszisszent, de a kő nem volt akkora, hogy komolyabb kárt tegyen benne.
– Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon Kelly.
– Persze, kutya bajom. – motyogta fejét tapogatva Bart.
Ekkor egy közeli szikláról éles visítás csapott a levegőbe. Bart, Jack és Kelly azonnal felkapták tekinteteiket, s megpillantották a hang forrását. Egy kisméretű pokolfajzat ült a sziklán. Bőre vöröses volt, szemei sárgán csillogtak, fogai csálén álltak, fején pedig két kis fekete szarv foglalt helyet. Mögötte több száz hozzá hasonló lény görnyedt támadásra készen.
– Mik ezek? A sátán fattyai?! – suttogta értetlen arccal Kelly.
– Később elmondom, futás! – kiáltott fel Jack.
Ezzel megfordultak, és rohanni kezdtek. Mögöttük a kis démonszerű lények nyomban sipítozni és futni kezdtek feléjük, mint egy dühös tömeg. Bart futott a leggyorsabban, mögötte Jack loholt, őt pedig Kelly követte. A lány azonban nem bírta sokáig, s egyre lassabban rohant. Jack ezt észrevette, visszasprintelt a kimerült Kellyhez és a karjaiba vette, majd így futottak tovább. Amikor kiértek a város romjai közül, a pici szörnyek nem követték őket. Láthatóan nem volt ínyükre a romos város elhagyásának lehetősége. Jack lihegve tette le Kellyt.
– Mindenki megvan? – érdeklődött Bart.
– Köszönöm, Jack... – mondta fáradtan Kelly.
– Jól vagyunk, Bart, semmiség. – zihálta lelkes mosollyal Jack.
– Most mi lesz? – kérdezte Bart.
– Mégis mi lenne?! Folytatjuk a küldetést! – vágta rá Jack.
– Menjünk, nem akarom a kis démonokat felhergelni! – jelentette ki Kelly.
– Ezek bolhadémonok, nem fognak minket követni. – magyarázta Jack.
– Jobb félni, mint megijedni. – válaszolta Kelly.
Bart helyeslően bólintott, s maguk mögött hagyták a romos várost.