16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A távolban lassan egy hatalmas, fehér épület sziluettje rajzolódott ki. Jack erősen megmarkolta a kormányt, Bart idegesen nézelődött, Kelly pedig unalmában kulacsa kupakját pattogtatta. Az épületnek nem voltak ablakai, rozsdás drótkerítés vette körbe, és elég leharcoltnak tűnt. – Milyen barátságos hely. Itt sem vethetik meg az emberkísérletet! – szólalt meg Jack. – Na, ezért már megérdemlik, hogy sugarat eresszünk a koponyáikba. – jegyezte meg Kelly. A gigászi acélkapu fenyegetően nyikorogva tárult ki előttük. Jack magabiztosan hajtott be a létesítmény garázsába, azonban a mögöttük lévő kijáratnál hirtelen egy áthatolhatatlan holopajzs jelent meg. A terepjárót orosz katonák vették körbe, és egyenként kirángatták a három gyereket. – Mjit kéréstek itt, amcsi hjuligánok? – kérdezte erős…Tovább olvasom…
Federico nyolcéves kisfiú, aki a szüleivel Olaszországban, Avezzanóban lakott. Ez egy kis városka, melyet hegyek vesznek körül. A község területén főleg családi házak vannak nagyobb földterülettel. A nagyszülei is itt éltek, nem messze tőlük. Nyaralásból érkeztek hazafelé, amikor a szerpentinen az autójuk megcsúszott, és a szakadékba borult. Szülei a helyszínen, azonnal életüket vesztették. Federico kirepült a kocsiból zuhanás közben, és egy faágán landolt. Kisebb karcolásokkal megúszta a balesetet. A nagyszülők nem engedték árvaházba, hanem magukhoz vették, taníttatták és felnevelték. Nagykorúként már dolgozott, és ő segített nekik, azonban egy vírusfertőzés következtében mindketten rövid időn belül meghaltak. Federico magára maradt, de mindig becsületesen dolgozott, szerették a…Tovább olvasom…
Lisa a negyvenes éveiben jár. Pennsylvania államban, New Castle-ben él. Gimnáziumban humán tantárgyakat tanít. Csinos, fiatalos külseje egy igazi jelenség. Nagy, kerek, tengerkék szeme mindenkit magával ragad. Mosolya kedves, és a szeretet sugárzik róla. A lakása és az iskola között hatalmas park terül el, játszótérrel a közepén. Többnyire itt sétál át, hogy lerövidítse az utat. A lombos fák árnyékában az egyik pad különösen kedves számára. Ezen a helyen találkozott először élete nagy szerelmével. Hazafelé menet időnként elüldögél rajta, és fájdalmas könnyeit nem mindig tudja visszatartani. Ilyenkor visszaemlékszik találkozásukra. Úgy érzi, hogy ugyanúgy mellette ül Joseph. A ruházatát is látni véli, és a mozdulatait, hangját. Átjárja egész lényét az őket összekötő szeretetteljes…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Kerekes Borbála, április közepén vette észre magán a változást. Először a szagok zavarták, később émelygett és hányt. Egyik alkalommal, mikor a piacon vásárolt, vett fél kiló savanyú uborkát, és ott, helyben megette az egészet. Néhány héttel később, egy szombat hajnalon felkeltette párját. – Pityu! Ébredj! Úgy érzem, kisbabánk lesz – ragyogta. – Mi van? – dörzsölgette szemét kábán a jó kiállású, harmincas férfi. Eltelt néhány pillanat, míg felfogta, mit hallott. Az ágy szélére ült, háttal a nőnek. – Miért nem vigyáztál!? Kerekes Borbála boldogsága hirtelen elhervadt. Nézte Pityu széles hátát, és az elmúlt egy év járt az eszében. Visszatekintve eszébe jutott, hányszor alázta meg a férfi. Egy régebbi emlék, valamiért különösen fájt. Fodrásztól ment haza jó kedvűen, azt remélte…Tovább olvasom…
Egyik napon megmagyarázhatatlan kisebb hontalansági katasztrófa következett be Zemeknics nagyapáéknál. A legkisebb és egyben egyetlen, mindenkinek a „szeme fénye” unoka saját maga elhatározásából kinyilvánította a szűkebben vett családtagok előtt, hogy: Ő most már teljes körű polgára az adott társadalmi berendezkedésnek, és mint ilyen, világgá szándékozik menni, hogy ezáltal is jobban erősíthesse függetlenség utáni vágyát, és azt a bizonyos szabadság érzését, ami talán mindannyiunkból egy hangyányit hiányzik, és szükséges lenne, hogy helyünket megtaláljuk a valóban nagyobb világban. Így a kis Zemeknics Péter – aki éppen akkor múlhatott olyan ötéves, tömzsi és pufók kezecskéivel szinte bármit sikeresen megfogott, és meg is ragadott, de úgy, hogy aztán el sem eresztette –, és aki…Tovább olvasom…
Aznap valahogy sehogy sem akart menni a munka. Pedig már idejekorán hajnali három lehetett, vaksötét, és ráadásul kedd, tehát munkanap, amikor az ötvenes éveihez közeledő kisvállalkozó Dénes kikászálódott rozoga végtagjaival az ágyból, míg tizennyolc éves kamaszfia a hátsó, volt gyerekszobában húzta az igazak álmát. Óvatosan lépkedett, fel ne ébressze feleségét, mert a csinos és filigrán asszonynak csupán fél tízre kellett délelőtt bemennie az irodába. Egy nagy multinacionális vállalat reklámstratégiáját irányította, és nagyon is büszke volt magára, hogy tanult, diplomás, doktorátust is szerzett, modern nőként szervesen bekapcsolódhatott az ún. „férfiak uralta” üzleti élet kisebbfajta vérkeringésébe. S sokáig nem is merte elmondani odahaza, hogy bizony-bizony előfordult, hogy még a…Tovább olvasom…
A reggel langyos fényei puhán szűrődtek át a kert lombjai között, s a harmatcseppek még gyöngyként ültek meg a fűszálak hegyén. Tomika óvatos léptekkel közeledett a házhoz. Kezében egy fonott kosár, benne a tavasz színes csodái: sárga, rózsaszín, ibolyakék és hófehér virágok. Minden egyes virágot ő maga válogatott a kertjükből – gondosan, figyelmesen, szeretettel. Az ajtón belépett, s ott állt az édesanyja. A haja kócosan omlott a vállára, arca fáradt volt, mégis gyönyörű. Mert volt valami a mosolyában, amit sem az idő, sem a gondok nem tudtak elhomályosítani. Az a fajta szépség volt ez, amit csak a szeretet festhet meg: az anyai szív csendes, örök ragyogása. – Neked szedtem, anyukám – nyújtotta át a kosarat Tomika. – Mert te vagy az én mindenem. Az édesanya átvette a kosarat, és az…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Még egyet! – intettem a pultos felé, aki nem sokkal később le is rakott elém egy újabb pohár whiskyt. Jégkockák csillogtak benne. Ez volt a hotel bárja, ahol laktam. Semmi túlzó elegancia, de hogy őszinte legyek, nem is érdekelt. Ekkorra már tényleg úgy éreztem, hogy ez a kietlen, sötét alagút, ahol rekedtem, most már végleg elnyel. Szürke, magányos hétköznapok és hétvégék: se munka, család, barátok. Se egy társ. Senki. Csak én. És a magány. Az üresség. Az alkohol volt az egyetlen társaságom, hiába voltam emberek közt. Senkit nem érdekelt egy lecsúszott, magányos piás, hiába volt mit a tejbe aprítanom. Árnyék voltam. Árnyék ebben a pörgős, zsúfolt, zajos világban. A nappalokat viszonylag könnyebben kihúztam, de az éjjelek… Azok agyonkínoztak: a magány. A csend. Az álmatlanság. A…Tovább olvasom…