Rémpuszta katonái - 10. Fejezet

A távolban lassan egy hatalmas, fehér épület sziluettje rajzolódott ki. Jack erősen megmarkolta a kormányt, Bart idegesen nézelődött, Kelly pedig unalmában kulacsa kupakját pattogtatta.
Az épületnek nem voltak ablakai, rozsdás drótkerítés vette körbe, és elég leharcoltnak tűnt.
– Milyen barátságos hely. Itt sem vethetik meg az emberkísérletet! – szólalt meg Jack.
– Na, ezért már megérdemlik, hogy sugarat eresszünk a koponyáikba. – jegyezte meg Kelly.
A gigászi acélkapu fenyegetően nyikorogva tárult ki előttük. Jack magabiztosan hajtott be a létesítmény garázsába, azonban a mögöttük lévő kijáratnál hirtelen egy áthatolhatatlan holopajzs jelent meg. A terepjárót orosz katonák vették körbe, és egyenként kirángatták a három gyereket.
– Mjit kéréstek itt, amcsi hjuligánok? – kérdezte erős akcentussal az egyik orosz katona.
Jack és Kelly fegyvert akartak rántani, de két katona nyomban elvette tőlük a sugárpisztolyokat. Bartnak viszont sikerült elrejtenie a sajátját, s határozottan megszólalt:
– Azért vagyunk itt, vodkás kisbarátom, mert ti és az elmeroggyant tudósaitok jelenleg is az erkölcsöt és a bajtársiasságot köpitek szembe. Mondjuk, nem várok el sokat olyanoktól, akik tátott szájjal rohannak bele a vesztükbe!
Ezzel Bart előkapta fegyverét, majd egyetlen mozdulattal fejbe lőtte a katonát. A férfi holtan esett össze, halántékán egy füstölgő lyukkal. Váratlanul Kelly kigáncsolta az egyik katonát, Jack pedig a földre hullott katona fegyverével agyonlőtt még két fegyverest.
– Ezt nektek, iszákos komcsik! – kiáltott fel diadalmasan Kelly.
– Gyertek, nincs kedvem megvárni, hogy a vodkás elvtársak szagos elvtársak legyenek. – szólt közbe Jack.
Így hát megindultak a C szektor felé. Találtak egy nyitva hagyott ajtót, amin bementek, és szinte hangtalanul surrantak végig a néma folyosókon.