„Fantasy” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 6

Írta: Lajosné Pécsi 📅 2026. 04. 19. 14:32 Fantasy ❤️ 1 👁️ 6

I. fejezet – Amikor még minden lehetséges

A nyár nem az érkezésével kezdődött, hanem azzal a pillanattal, amikor a fény először változtatta meg a levegő szagát.
Elarion akkor állt a völgy peremén, amikor a hajnal áttörte az éjszaka utolsó, makacs árnyait. A domboldal füve még harmattól volt nehéz, cipője talpa alatt lassan engedett a föld, mintha a világ maga sem lenne teljesen ébren. Lent a völgyben köd feküdt, fehér és mozdulatlan, mint egy visszatartott lélegzet. A nap még nem mutatta magát, csak a jelenlétét: meleg ígéretként simult végig a bőrén.
Ez volt az a reggel, amelyről később azt mondta volna: itt még minden másképp lehetett volna.
A falu mögötte aludt. A házak zsindelyei halkan roppantak a hőváltozásra, a kovácsműhely kéménye hideg volt, és a folyó, amely a völgy alján…
Tovább olvasom…

Írta: Fehérvári Johanna 📅 2026. 04. 16. 19:40 Sci-fi ❤️ 1 👁️ 13

Nemsokára elértek egy még lepusztultabb környékre. A föld itt szürkésbarna volt, a fák csupaszok és korhadtak voltak, a távolban pedig egy régi város romjai éktelenkedtek. Bart távcsövével a messzi sziklákat figyelte, szörnyek után kutatva, Jack az utolsó almáját ette, Kelly pedig gyanakvó tekintettel nézegette a város romjait. Váratlanul Jack nekiment egy rozsdás villanyoszlopnak, és a majdnem megevett almája egy fedél nélküli csatornába zuhant.
– Valaki nagyon nem szeretné, hogy almát egyél. – jegyezte meg halkan Kelly.
– Most megkapom a jussom apámtól, kicsiként mindig almákkal dobáltam. – felelte Jack.
– Ez a környék kihaltabb, mint a... – kezdte volna Bart.
Mondandóját egy kicsi kő szakította félbe, amely a felettük elhaladó boltívből tört ki, és egyenesen Bart fején landolt. A…
Tovább olvasom…

Írta: Lohan Weel 💠 📅 2026. 04. 13. 10:16 Fantasy ❤️ 2 👁️ 15

Kezéből sorra potyogtak ki a különböző könyvkötetek, ahogy megpróbálta elrendezni azokat a polcokon. A nő szépséges jelenség volt: bordó, bársonyos, viktória korabeli ruhát viselt, hozzáillő cipőkkel, néhány ékszerrel és visszafogott sminkkel kiegészítve.

Ekkor valaki belépett a kifinomult könyvtárba.

– Merissa, ha gondolod, ma együtt vacsorázhatunk.

– Rendben, apa – mondta a nő, majd egy pálcaintéssel a helyükre rakta a köteteket. – Akkor ma én főzöm a vacsorát – nézett apjára halvány mosollyal.

Nicolas Corbie bólintott.

– Lányom – szólt a férfi komoly, de nyugodt hangon. – Érthető, ha ideges vagy.

Merissa egy ideig hallgatott. Sötétkék szeme zavartan újra és újra a padlóra tévedt.

– Jól vagyok, apa – mondta végül, már apjára nézve.

– Rendben, de normális, ha…
Tovább olvasom…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 23:27 Fantasy ❤️ 1 👁️ 11

Simon nyugodtan ült és várt az előtérben. Nem sietett sehová. Nem olvasott újságot, nem nézte a telefonját, csak ült és várt. Türelmesen. Időnként fél szemmel odapillantott a sorszámkijelzőre, hogy mikor jelenik meg az 1444-es sorszám. Nem kellett túl sokat várakozni. A 4-es pult lesz az övé, ahogyan arra számított…

– Miben segíthetek, uram? – mondta serényen a biztosítási ügynök, miközben nyakkendőjét igazgatta.
– Hmmm… életbiztosítást szeretnék kötni – válaszolta lassan Simon.
– Remek! Van most egy új, akciós konstrukciónk… – az ügynök elkezdett számokat és százalékokat sorolni. Úgy tűnt, ennek a felsorolásnak ma biztosan nem lesz vége. Simon nézett, rezdületlenül. Úgy tett, mintha érdekelné a dolog, de egyszerűen csak udvarias volt.
– Köszönöm! Ön melyiket ajánlaná?
–…
Tovább olvasom…

Írta: VSzTímea 📅 2025. 12. 18. 15:48 Romantikus ❤️ 0 👁️ 13

Ahogy kinézek az ablakon, Lucas ott áll a ház előtt. Engem vár. Tudja, hogy nem szabadna itt lennie. Ő egy másik törzs szülötte. Sose szabadott volna találkoznunk. Mégis megtörtént. Arra senki sem számított, hogy egymásba is szeretünk.
Ahogy a nap felkel, ő mindig eltűnik. Nem láthatnak minket együtt.

Egyik este sétálunk a park legmélyebb, legeldugottabb részében, ahol a fák úgy magasodnak a fejünk fölé, mintha el akarnának minket rejteni a kíváncsi szemek elől. Akkor jön szembe velünk az egyik fő ellenségem, Antónia. Kisiskolás korunk óta utáljuk egymást.
Ő a mi törzsünkből való. Bármit megtenne, hogy keresztbe tegyen nekem. Úgy hiszem, ez a kirándulásom sem marad titokban. – gondolom magamban.

A séta után Lucas hazakísér, és elköszönünk egymástól. A szeme a megszokott kék…
Tovább olvasom…

Írta: VSzTímea 📅 2025. 12. 17. 09:00 Fantasy ❤️ 0 👁️ 8

A szobám csendjében ülök egyedül, magányosan. Egyetlen mondat visszhangzik a fejemben.
"Elindultak érted"
Tegnap hazafelé jövet, egy idős asszony állított meg az utcán és súgta a fülembe ezt a mondatot.
Tudom, különleges vagyok. Különleges képességekkel rendelkezem.
Várható volt, hogy egyszer valaki le akar majd vadászni.
A mi bolygónkon az elfek nagyon ritka kincsnek számítanak. Mindenki őket akarja. Így engem is. Amit a nő mondott, viszont nem erre enged következtetni. Valami sokkal gonoszabbra.
-	Elindultak értem. 
-	Kik ők? 
-	Mit akarnak?
A fejembe ezek a kérdések motoszkálnak.
A következő pillanatban, nagy dörömböléssel vágódik ki az ajtó.
Hektorék azok. A gonosz bolygóról valók.
-	Megtaláltak.
Tovább olvasom…