A fèny beköszön az ablakon

A hajnali derengésben egy aprócska fény lesett be az ablakon.
Egy fény, amit hosszú évekkel ezelőtt elveszítettem lelkemben. Mosoly ül arcomon.

Eszembe jutott, amikor hónapok, évek teltek el egyik baj a másik után.
Nem volt egy halovány fénysugár sem, ami reményt adott volna a talpra álláshoz. Oly mélyen volt lelkem a sötétségbe. És akkor megérintett Isten keze. Átölelt Fénye és pislákolni kezdett
a halvány fény bennem. Felismertem, hogy lelkem mire vágyik. Mit szeretnék. És ott bent mélyen a lelkembe felgyúlt az aprócska fénysugár. Attól a pillanattól kezdve egyre csak nőtt az a gyenge fény, növekedett. Megváltozott minden. Talpra akartam állni. Ezerszer mondtam el magamnak

- napról napra egyre jobban és jobban vagyok.
- mitől féljek én, hisz itt vagyok Isten tenyerén.

Csak is pozitív gondolataim voltak. Hittem abban, hogy vége lesz a rossz sorozatnak. És megtört a sötétség, áradt rám a Fény.
Hitem már nem veszítem el, tudom, hogy a rossz is javamat szolgálja. Már bátran kitárom ablakom és lelkem a fénynek.