Az angyal

Soósné Balassa Eszter

Soósné Balassa Eszter: Az angyal című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák Könyvtára

A kislány kezében egy napló,
egyetlen féltve őrzött kincse,
mely fájó könnyeket rejt el,
mikor magányos és egyedül van.

Nincs kihez fordulhatna,
oly egyedül van a világban.
Előveszi naplóját, hű barátját,
beleírja minden fájó napját.

Aztán egy éjjel álmában
egy gyönyörű angyalt látott.
Tudta már, nincs egyedül,
hozzá bármikor fordulhat.

Már mosolygott az arca.
Azóta angyala mindig ott van.
Ha jól figyel, csendben marad,
meghallja, mit üzen az angyal.

Láthatatlan szárnyával átöleli,
bevilágítja útját és vezeti.
Soha nincs már egyedül,
angyalok kísérik végig útján.

észrevétlenül sétálnak mellette,
soha el nem hagyják, még
többen érkeznek az ünnepekre,
hogy szeretetüket hintsék a földre.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!