Tea mellé

Egyedül ülök, és magamba szívom a párolgó gyömbéres tea illatát. Lassan árad szét bennem a forróság, nemcsak a testemben, hanem a lelkemben is. Cukor nélkül iszom. Így szeretem. Nyugodt vagyok.
Nagyot nyelek, mint annyiszor már. Az élet teája van, hogy keserű. De elég hozzá egyetlen kanál méz, és csodák történnek: a pillanat megédesedik, a tea is.
Teasütemény után nyúlok. Beleharapok – kőkemény. Egyetlen mozdulattal belemártom a forró teába, és mire a számhoz ér, már szinte elolvad. Csendesen simul a nyelvemhez. Micsoda harmónia!
És hányszor vagyunk mi is éppen ilyenek… Kívül kemények, törhetetlennek tűnők, belül mégis törékenyek. Csak egy kis melegség kell. Egy korty figyelem, egy csepp szeretet. És a kőkemény szív csókká olvad a szánkban. Megédesíti az életet.
Ünnepeljük ma a tea világnapját!