A fehér szarvas

Zeteváralján az erdő szélén, ahol a fény arany csíkokban szűrődik át a lombokon, különös csoda rejtőzik. A szarvasok békésen pihennek a puha avaron, de köztük van egy, akinek fehér bundája, akár a frissen hullott hó. A fehér szarvas nem csupán állat – ő a legendák hírnöke, a világok közti kapu őrzője.
A régiek úgy tartották, hogy aki meglátja, annak megváltozik az élete. Nem azért, mert a szarvas bármit adna vagy elvenne, hanem mert tükröt tart a szívnek. Aki tiszta szándékkal figyeli, békét talál. Aki kapzsisággal közeledik, csak a saját ürességét látja benne.
Ma egy vándor érkezett az erdőbe. Megfáradt, tele volt kérdésekkel és veszteségekkel. Amikor megpillantotta a fehér csodaszarvast, nem mert közelebb lépni. Csak ült a távolból, és nézte. A szarvas szemeiben nem volt félelem, sem gőg – csak csend, végtelen nyugalom.
És a vándor megértette: nem kell kergetnie a választ. Nem kell birtokolnia a titkot. Elég látni, elég hinni, hogy a csoda létezik.
A szarvas lassan felállt, s hangtalanul tűnt el a fák között. De a vándor szívében ott maradt a fény. Ettől a naptól kezdve tudja: a fehér szarvas mindig ott él benne… hinni kell a csodákban!