Karácsonyi gondolatok
Kollár Kornélia
Rettenetesen nehéz éven vagyok túl. Sokat gondolkodnom mi az, amit már túléltem. Bevallom őszintén elfog a félelem ahogy a karácsony közeleg. Az év legérzelmesebb pár napja. Az elmúlt időszakban, amely számomra a gyász feldolgozásának jelentős terepe volt, próbáltam minél kevesebb érzelmet megélni és most jön az a három nap, amikor dúskálhatunk majd benne, ha szeretném, ha nem. Vajon, hogy fog érinteni, hogy nem egyre többen álljuk körbe majd a fát, hanem egyre kevesebben.
Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat cikázik bennem. Ülök a kanapén és révedek magam elé szinte testen kívüli állapotba kerülök mikor magával ragadnak a gondolataim.
Van viszont egy saját hagyományom. Évek óta a fa alatt töltöttem a szent három napot Chatles Dickes: Karácsnyi Ének című könyvével. Nekem ez jelentette a karácsonyt. Család körében szeretetben, békében, csendben, melegben jól betakarózva, beleburkolóztam ebbe az olvasmányba. Ahogy közelít sürgetően az ünnep elkezdtem erre a regényre gondolni. Milyen szép is volt mikor csak ez tette ki az ünnepnapokat. Habzsolni a sorokat… Eljátszottam a gondolattal. A gyász átformált. Ez a rettegés, amit érzek az ünnepek iránt Ebenezer Scrooge személyét húzta rám. Próbálom kerülni ünnep gondolatát is. Ha már itt tartunk vessünk számot mit is látnék, ha eljönne hozzám a karácsonyi szellemek triumvirátusa. A múlt karácsonyának szellemével való találkozás a legkellemesebb élmény lenne, hisz édesapám is velem lenne.
Ugorjunk az időben... gyermekkorom minden december 24-éje ugyanúgy zajlott. Reggel 9 kor mindenki kipattant az ágyból és tudta a feladatát. Édesapám a garázsban kezdte a napot hiszen ő volt a karácsonyfa felelős. Édesanyám a konyhába igyekezett ő felelt a karácsonyi menüért. Nagymamám volt a sütemény részleg vezetője, nagypapám pedig a televízió műsorok tudósítója. Én pedig a mindenes, aki az összes részleg közötti káoszt próbálta uralni.
Kishúgom általában édesanyám mellett segédkezet nekem mivel nincs cukrász tehetségem általában édesapám feszült pedantériájában voltam asszisztens. Megvolt a rendje a fa díszítésének is. Először égősor utána gömbök majd a szaloncukor és végül a boa. Nem volt ám szabad ettől eltérni. Közben kizárólag egy karácsonyi zene lemez szólhatott klasszikusokkal. Mire édesapámmal eljutottunk addig, hogy befaragtuk a fát a talpazatába, bekerült a nappaliba és rákerült az égősor addigra már rotyogott a káposztaleves, sültek a húsok és pirultak a kifli karikák. Apai nagyszüleimtől ezt a hagyományt vihetjük magunkkal. Káposztaleves és guba. Fontos elemei a karácsonyi ünnepeknek és hát persze a bejgli. Mindenki sürgött-forgott, hogy délután 16:00-ra elkészüljünk mindennel, hiszen az angyalka akkor érkezik. Minden december 24-én délután -16:00-kor megszólalt a nagy rézcsengő pattogott a bakelit lemez :és felcsendült a Menyből az Angyal. Ez volt az angyali hívószó és mindenki körülállta a szépen feldíszített fát. Énekeltünk, majd egymást öleltük könnyek között hisz évekig volt öröm, hogy nem csökkent a család tagjainak száma. Sajnos az elmúlt 6 évben kettővel is csökkent a családtagok száma.
Ez a fordulat rögtön visszaránt a sötét jelenbe.
Vajon idén hogyan álljuk körbe a fát? Lesz ének? Szorul a torkom. Lehet, hogy idén nem áldozunk a hagyományok oltárán. Jelen karácsony szellemével tanácstalanul gondolkozunk. Ne legyen káposztaleves? Hiszen csak apukám szerette. Egyedül kell produkálnom a tökéletesen gyönyörű fát? Menni fog ez nekem? Felnőttem a feladathoz? Lesznek könnyek? Homály fedi az idei ünnepet.
Máris kézen fog a jövő karácsony szelleme. Fényesebb a jövő, mint a jelen. Látom a karácsonyi fényeket, a fát, kevés embert, de az arcukon mosolyt. Forró tea és sütemény a kezükben. Nevetnek mosolyognak és emlékeket mesélnek. Mosoly ül ki az én arcomra is. Scrooge mosolyog... elérte a célját már ez az ünnep. Pillanatokra, de mikor magával ragad felvillanyoz. Kiránt a mélyből és megmutatja a fényt és hogy van remény.
Karácsonykor mindenki legyen a családjával fogja meg a másik kezét köszöntse egy öleléssel ameddig csak lehet hisz ez az ünnep lényege. Ne sírjunk, azért, ami elmúlt, hanem örüljünk, amiknek tudunk.
Békés boldog karácsonyt kívánok!
Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat cikázik bennem. Ülök a kanapén és révedek magam elé szinte testen kívüli állapotba kerülök mikor magával ragadnak a gondolataim.
Van viszont egy saját hagyományom. Évek óta a fa alatt töltöttem a szent három napot Chatles Dickes: Karácsnyi Ének című könyvével. Nekem ez jelentette a karácsonyt. Család körében szeretetben, békében, csendben, melegben jól betakarózva, beleburkolóztam ebbe az olvasmányba. Ahogy közelít sürgetően az ünnep elkezdtem erre a regényre gondolni. Milyen szép is volt mikor csak ez tette ki az ünnepnapokat. Habzsolni a sorokat… Eljátszottam a gondolattal. A gyász átformált. Ez a rettegés, amit érzek az ünnepek iránt Ebenezer Scrooge személyét húzta rám. Próbálom kerülni ünnep gondolatát is. Ha már itt tartunk vessünk számot mit is látnék, ha eljönne hozzám a karácsonyi szellemek triumvirátusa. A múlt karácsonyának szellemével való találkozás a legkellemesebb élmény lenne, hisz édesapám is velem lenne.
Ugorjunk az időben... gyermekkorom minden december 24-éje ugyanúgy zajlott. Reggel 9 kor mindenki kipattant az ágyból és tudta a feladatát. Édesapám a garázsban kezdte a napot hiszen ő volt a karácsonyfa felelős. Édesanyám a konyhába igyekezett ő felelt a karácsonyi menüért. Nagymamám volt a sütemény részleg vezetője, nagypapám pedig a televízió műsorok tudósítója. Én pedig a mindenes, aki az összes részleg közötti káoszt próbálta uralni.
Kishúgom általában édesanyám mellett segédkezet nekem mivel nincs cukrász tehetségem általában édesapám feszült pedantériájában voltam asszisztens. Megvolt a rendje a fa díszítésének is. Először égősor utána gömbök majd a szaloncukor és végül a boa. Nem volt ám szabad ettől eltérni. Közben kizárólag egy karácsonyi zene lemez szólhatott klasszikusokkal. Mire édesapámmal eljutottunk addig, hogy befaragtuk a fát a talpazatába, bekerült a nappaliba és rákerült az égősor addigra már rotyogott a káposztaleves, sültek a húsok és pirultak a kifli karikák. Apai nagyszüleimtől ezt a hagyományt vihetjük magunkkal. Káposztaleves és guba. Fontos elemei a karácsonyi ünnepeknek és hát persze a bejgli. Mindenki sürgött-forgott, hogy délután 16:00-ra elkészüljünk mindennel, hiszen az angyalka akkor érkezik. Minden december 24-én délután -16:00-kor megszólalt a nagy rézcsengő pattogott a bakelit lemez :és felcsendült a Menyből az Angyal. Ez volt az angyali hívószó és mindenki körülállta a szépen feldíszített fát. Énekeltünk, majd egymást öleltük könnyek között hisz évekig volt öröm, hogy nem csökkent a család tagjainak száma. Sajnos az elmúlt 6 évben kettővel is csökkent a családtagok száma.
Ez a fordulat rögtön visszaránt a sötét jelenbe.
Vajon idén hogyan álljuk körbe a fát? Lesz ének? Szorul a torkom. Lehet, hogy idén nem áldozunk a hagyományok oltárán. Jelen karácsony szellemével tanácstalanul gondolkozunk. Ne legyen káposztaleves? Hiszen csak apukám szerette. Egyedül kell produkálnom a tökéletesen gyönyörű fát? Menni fog ez nekem? Felnőttem a feladathoz? Lesznek könnyek? Homály fedi az idei ünnepet.
Máris kézen fog a jövő karácsony szelleme. Fényesebb a jövő, mint a jelen. Látom a karácsonyi fényeket, a fát, kevés embert, de az arcukon mosolyt. Forró tea és sütemény a kezükben. Nevetnek mosolyognak és emlékeket mesélnek. Mosoly ül ki az én arcomra is. Scrooge mosolyog... elérte a célját már ez az ünnep. Pillanatokra, de mikor magával ragad felvillanyoz. Kiránt a mélyből és megmutatja a fényt és hogy van remény.
Karácsonykor mindenki legyen a családjával fogja meg a másik kezét köszöntse egy öleléssel ameddig csak lehet hisz ez az ünnep lényege. Ne sírjunk, azért, ami elmúlt, hanem örüljünk, amiknek tudunk.
Békés boldog karácsonyt kívánok!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!