A legdrágább kincs az ölelés
Kollár Kornélia
Egy nap álmot láttam,
Egy csodálatos helyen jártam.
Sötét volt, de varázslatos,
Mesében ilyet ritkán látok.
Egy hídon álltam, körülöttem a tenger.
Mikor hirtelen megpillantok egy embert.
Közelebb lépek és kirajzolódik,
Egy arc, mely mindennél jobban hiányzik.
Édesapám, mondd, hogy kerülsz te ide?
Szükséged volt rám, hát az angyalok küldtek.
Nincs sok időnk ölelj meg gyorsan,
Megöleltem, zokogtam és elillant nyomban.
Ott maradtam magányomban, de rettentő boldogan.
Megállt az idő a rózsaszín sötét ég alatt,
A hídon már senki nem maradt,
De a szívem sosem volt boldogabb.
Egy másodpercnyi ölelés nekem a minden.
Nem az értéke miatt van ingyen.
Megfizethetetlen kincs ez,
Mit az angyalok nekem küldtek.
Arra buzdítok mindenkit,
Öleléssel tüntess ki mindenkit.
Nem tudhatod kinek mi a keresztje,
De legnagyobb gyógyír mindenre a szeretet.
Egy csodálatos helyen jártam.
Sötét volt, de varázslatos,
Mesében ilyet ritkán látok.
Egy hídon álltam, körülöttem a tenger.
Mikor hirtelen megpillantok egy embert.
Közelebb lépek és kirajzolódik,
Egy arc, mely mindennél jobban hiányzik.
Édesapám, mondd, hogy kerülsz te ide?
Szükséged volt rám, hát az angyalok küldtek.
Nincs sok időnk ölelj meg gyorsan,
Megöleltem, zokogtam és elillant nyomban.
Ott maradtam magányomban, de rettentő boldogan.
Megállt az idő a rózsaszín sötét ég alatt,
A hídon már senki nem maradt,
De a szívem sosem volt boldogabb.
Egy másodpercnyi ölelés nekem a minden.
Nem az értéke miatt van ingyen.
Megfizethetetlen kincs ez,
Mit az angyalok nekem küldtek.
Arra buzdítok mindenkit,
Öleléssel tüntess ki mindenkit.
Nem tudhatod kinek mi a keresztje,
De legnagyobb gyógyír mindenre a szeretet.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!