A hang..

Szentesiné Nagy Margit

Különleges fénysugár lepte el a karácsonyfát Laura unokám éneke után.
Ahogy az utolsó hang elcsendesült, a fenyő ágai között apró csillagok gyúltak, mintha az ég hajolt volna le hozzánk egy pillanatra. A fények nem csak villogtak, hanem meséltek is: melegséget, szeretetet, régi karácsonyok emlékét suttogták a szobába. Laura hangja ott maradt a levegőben, és a fénysugár körbeölelte a fát, minket pedig csendes csodálattal töltött meg. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez nem csak egy karácsonyfa fénye volt, hanem a szívünk ünneplése.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!