Az igazság persze az volt, hogy szándékosan el akart költözni már szüleitől. Egyrészt végre meg akart állni a saját lábán, mint el nem hanyagolható szempont. Másrészt viszont egy ideje már terhessé vált számára, hogy minden családtagja egy rakáson éldegél, és már kiskorában sem lehetett önálló gyerekszobája, vagy – legalábbis – egy aprócska kuckó, ahová biztonsággal, magányra vágyva kicsit visszahúzódhatott volna a rémisztő külvilág bántalmai és zajai elől. A fővárosban különösen egy komplett albérlet – már ha egyéb költségeket nem számítunk – így is több mint háromszázötvenezret kóstált, amit így is, úgy is muszáj volt az embernek kifizetnie, különben a főbérlő villámgyorsan ajtót mutatott neki. Karcsi talpraesett volt szinte világéletében, és miután érettségi után – mindenki…Tovább olvasom…
Két rozzant vén aggastyánember lépegetett a mezőn. Mindkettő kézben sörétes puskát tartott. Úgy tűnt, mintha vadászok volnának, akik valami furcsa, különös túlélőtúrán vagy épp csak oroszlánszafarin vesznek részt. A tagbaszakadtabb, aki valamivel alacsonyabb és mackósabb is volt, mint a nyurgább, angolosabb másik, előre küldte a kis keverék kuvasz kutyát: – No, Sakál! Keresd, keresd a vadat! – adott egyértelmű parancsot a mackós vénember, és kifejező bajsza alatt el is mosolyodott saját, jól bevált éleselméjűségén. – Azért ezt mégse kellett volna, Kálmán! – szólt oda csak úgy félvállról, nagy bölcsen a másik nyurga ember, aki úgy festett, mint egy igazi angol, és volt egy eredeti kalapja is, mellyel hasonlított egy igazi kalandhőshöz. – Majd pont neked fogok magyarázni! – dorgálta meg…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy albérleti lakás a mostani húzós, méregdrága időkben – hát bizony –, korántsem egyszerű megoldás. De hát, ha nagyon szorít a szükség, az embernek azért nem árt, ha megpróbál lehetséges módokon alkalmazkodni egy kicsit. Elemér afféle középosztálybeli, értelmiségi szabadúszó ember, akit már most így közel a negyvenhez – mondhatni –, bizony rútul és kellőképp mostohán megtaposott, ledarált az élet, hogy aztán sokszor az önsajnálat mocsarában fetrengve unos-untalan feltegye magának a megválaszolhatatlannak tetsző kérdést, nevezetesen: hogy jutott egy egyetemi diploma és számos szakvégzettség – közöttük pl. targoncavezetői engedéllyel – egy ember odáig, hogy a legalantasabb munkákat vállalja el, ami csak létezik ezen a földtekén, egyedül csupán azért, hogy mindennapi megélhetését…Tovább olvasom…