A csengő, ami nem szólalt meg

Volt egyszer egy kis csengő egy ajtó fölött.
Régen minden érkezéskor megszólalt.
Az idők során azonban elcsendesedett.
Nem tört el, nem romlott el – csak nem szólt többé.
Az emberek megszokták.
Az ajtó nyílt, zárult, a napok mentek tovább.
Egy este valaki megállt az ajtó előtt.
Nem lépett be azonnal.
Csak ott állt a küszöbön,
és észrevette a csengőt.
Felnézett rá.
Nem próbálta megmozgatni.
A csend körülötte mélyebb lett.
És akkor valami mégis megszólalt.
Nem a csengő.
Valami belül.
Nem hang volt, inkább egy finom érzés:
„Megérkeztem.”
Az ember belépett.
A csengő továbbra sem szólt.
De az érkezés mégis megtörtént.
És attól a naptól kezdve
nem minden ajtóhoz kellett hang –
volt, ahol a csend is elég volt.