A pezsgő halkan pezseg a kristálypohárban, miközben lassan sétálok a bálteremben, egy rokokó kastély csillogó termében. A falakat aranyozott díszek borítják, a mennyezetet mitológiai jelenetek freskói díszítik. A hatalmas kristálycsillár ezernyi gyertyájának fénye apró szivárványokat szór a csiszolt parkettre, ahol elegáns párok suhanó lépteit követi a zene. A levegőben parfüm illata keveredik a viaszos gyertyák aromájával, miközben Wolfgang Amadeus Mozart „Menuett és Trio” című darabja szól a háttérben. Ruhám halvány rózsaszín selyem, szoknyám abroncsos és gazdagon rétegzett, csipkékkel és aranyszállal hímzett szegélyei puhán hullámoznak minden lépésemnél. A fűzős felsőrész szorosan követi az alakom, aranyszálas díszítése a gyertyafényben finoman csillan. A vállaimat leheletfinom…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ellie boldogan szorította magához a pár perccel ezelőtt vett könyvet. Szerencséje volt, mert az utolsó példányok egyikét sikerült megvásárolnia a közeli könyvesboltban. Imádott olvasni, de szűkös zsebpénzéből csak ritkán tellett saját könyvekre. Alig várta, hogy hazaérjen, és gyöngybetűkkel beírja az első oldalra a nevét. Nem, még nem fog azonnal belekezdeni az olvasásába, majd csak este lefekvés előtt veszi elő. Pár oldalt elolvas belőle és úgy hajtja álomra a fejét. Mindig így tett, ha új könyvet kezdett el olvasni. Ráhangolódott, ízlelgette, mint egy finom gyümölcsöt és bizony sokszor beleélte magát egy-egy szereplő helyébe. Már évekkel ezelőtt beiratkozott a városi könyvtárba, heti rendszerességgel vitt haza egy-egy könyvet, de egy új könyv az más volt. Az még finom, semmihez sem…Tovább olvasom…
Nem szerette a reggeleket, mert elűzte éjszakai álmait. A szép álmait, amelyekre még felébredéskor tisztán emlékezett, de ahogy telt a nap, eltűntek a feledés homályába. Délután már hiába próbált visszaemlékezni, csak egy-egy képfoszlányt tudott felidézni. – Nem baj – sóhajtotta ilyenkor. Majd éjjel újra álmodom őket, addig is boldog leszek, meg fiatal, és örömmel megyek dolgozni. Szüksége is volt azokra a szép álmokra, különben teljesen összeroppant volna. Hetek óta céltalan volt az élete. Szép otthonában úgy érezte magát, mint rab a börtönben. Reggel lement az ABC-be, megvette a napi ennivalóját, és más programja nem volt. Az internetezés sem tudta lekötni figyelmét. Lakását kétnaponta újra suvickolta, már-már sterilen tiszta volt. A nem várt változás úgy jött életébe, mint…Tovább olvasom…
David Új-Mexikóban, Santa Fe-ben élt szüleivel és húgával, Sofiával. Az egyetemi éveket azonban Kaliforniában, Los Angelesben töltötte, mivel orvosnak tanult. Kiváló sebész lett belőle, így rögtön felvették a helyi kórházba. Hamar kivívta az elismerést, és nagy szaktekintélynek számított. A kollégái és a betegek is nagyon szerették, mindenkihez volt egy jó szava. Lelkiismeretes, kedves és segítőkész, kivételesen empatikus sebésznek ismerték. Az emberek iránti szeretetét otthonról hozta a családjából. Persze akadt néhány olyan kollégája, akik irigykedtek rá a gyors sikerei miatt. Összesúgtak a háta mögött, de David nem törődött velük. Kerülte a konfliktust, amennyire csak lehetett. Hamar kinevezték osztályos főorvosnak. Sok időt töltött a kórházban és a betegeivel. Magánéletre szinte…Tovább olvasom…
Melina huszonkilenc éves, és felszolgálóként dolgozik Lyonban, az egyik étteremben. Késői gyermeke szüleinek, akik már elhagyták e földi világot. Egyedül él az örökségül hagyott szülői házban. Sokat dolgozik a megélhetéséért, a borravalókkal együtt sem jut luxuskiadásra. Ennek ellenére vidám természetű lány, nagy baráti társaságában jól érzi magát. Lara a legjobb barátnője, szinte testvérként szeretik egymást. Az egyik éjszaka túlórázás után kimerülten ért haza. Holt fáradtan ledőlt a kanapéra, és azon nyomban mély álomba merült. Egy csodálatos szigeten járt álmában. Az óceán habjai mosták lábát a homokos parton. Ameddig a szem ellátott, a víz kékje egybemosódott az ég kékjével. Mélyen szívta magába a sóval telített levegőt, mely átjárta az egész testét. A csend nyugalma elárasztotta…Tovább olvasom…
gyermekkora óta, ezerszer elképzelte álmaiban… Örökké valóságnak tűnt minden pillanat, amíg szemlélte a tökéletes szerkezetet. Egyszer csak megszólalt egy kissé gépies hang: – Gratulálok! Teljesített minden próbát! Kérem, nyomja meg a gombot! Beszéljen a mikrofonba! Várom a Kívánságát! Hősünk kissé remegő kézzel nyomta meg a gombot. Megreszelte hangszálait és kissé félszegen szólalt meg: – Mehetnék még egy kört?!Tovább olvasom…
A folyosó jobb oldalán a legnagyobb iroda volt a főmérnöké. Ajtaját félig nyitva tartotta, szerette látni, hogy ki megy el előtte. Maya, tizenhat éves gyakornoklányként naponta többször végig loholt a folyosón. Reggel a hivatalban dolgozók friss postáját osztotta szét, délután pedig a postázandó leveleket gyűjtötte össze. Amikor Horváth főmérnök ajtaja előtt lépdelt, hevesebben vert a szíve. Volt valami megfoghatatlan sárm az ötvenes éveiben járó férfiben. Gesztenyebarna szemeivel nemcsak nézett, de szinte kérdezett is. Beszélő szemei vannak – gondolta magában a lány. Bárcsak válaszolhatna a kérdéseire. – Jöjjön be, kedves, miért áll ott bátortalanul az ajtóban, mintha a lábai a földbe gyökereztek volna! – szólt a lányhoz egy tavaszi délután a főmérnök. – Elnézést kérek! Csak azon…Tovább olvasom…
A gázolás 11 óra harminckor történt. Még jóval ebéd előtt, a Küküllői vasúti átjáróban. Egy InterCity vonat levágta egy középkorú férfi mindkét lábát. A mentők hamar kiértek és ellátták a vérző férfit, elkötözték a sebeit, és hordágyra tették. A balesetet szenvedett férfi többször eszméletét vesztette, de úgy általában jól volt. Aztán megérkeztek a tűzoltók, a rendőrség és a helyszínelők is. Mindenki tette a dolgát. A mentősök a férfit a hordággyal épp készültek betolni a mentőautóba, amikor megjelent egy helyszínelő hóna alatt egy lábbal. – Ne haragudjon, ez a maga lába? – kérdezte az éppen harmadik ájulásából magához tért férfit. – Egy pillanat, mutassa csak. – szólt, és lassan felemelte a fejét. – Ó, azt hiszem igen, kérem, megtenné, hogy megkeresi a másikat is. –…Tovább olvasom…