„álom” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 13:49 Önismereti ❤️ 0 👁️ 24

Létezik egy gyönyörű hely, egy világ, ahol álmomban jártam. Mikor megérkeztem, a talpam alatt puha, vörös, rózsaszín, fehér, sárga, rózsaszirmokat éreztem. Felnéztem az égre, a Hold mosolygott rám, a csillagokból apró fénycseppek szálltak le a Földre, és ragyogtak a fűszálakon. A fák levelei fénylettek, csodás zöld színben ragyogtak. Én sétáltam a puha szirmokon, egy hosszú út volt előttem. Körülöttem színes pillangók repdestek, és végig jöttek velem az úton. A levegőben a nyugalom, béke áradt szét, mely átjárta az egész lényemet. Az illatok varázsa, ami a virágokból szállt fel, apró fényként cikázott mindenhol, mámorítóan finom virág kompozíció együttes illatként szívtam magamba. Madarak dallamát vitte az enyhe szellő szerteszét. A lélekemelő csicsergés a szívemet átjárta. Leültem egy fa…

Írta: Emi - Shinykiui 📅 2025. 11. 16. 12:08 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 25

Álom vagy valóság? Kérdeztem meg magamtól, mikor magamhoz tértem. Nehezen felültem rusztikus ágyamban, majd körbe pillantottam őt keresve. Hiába forgattam a fejem nem láttam sehol. Nem értem, hol lehet? És én hol vagyok? Felálltam, kicsit nehezen mozogtam enyhe fejfájással , de tovább lépkedtem az ajtó felé. Kinyitottam és egy hosszú folyosót láttam magam előtt. Mindkét oldalon festmények lógtak, a kő padlón egy régies rongy szőnyeg terült el.  A semmiből meghallottam egy lágy hangot , aki a nevemet mondogatta – Amélia, kérem menjen vissza a szobájába, mindgyárt viszem a reggelijét. 
Válaszolni nem volt erőm, kiléptem a szőnyegre és elindultam a folyosón. A festmények csodaszépek voltak, de senkit nem ismertem fel kik lennének. Egy elágazáshoz értem, nehéz döntés, merre menjek? Jobbra…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 11. 18. 15:00 Szerelmes ❤️ 1 👁️ 22

Remélem és tudom, hogy egy szép napon elérkezik majd az idő, amikor nem fogok tovább gondolkodni azon, hogy nem lehet és nem szabad, és hogy késő már boldognak lenni.

Nem fog érdekelni senki és semmi.
Egyedül csak az, hogy a szerelmet — amit ajándékba kaptam a sorstól — veled megéljem és átéljem, nemcsak álmomban, hanem a valóságban.

Egyszerűen fogom magam, és felülök arra a vonatra, amelyik odavisz, ahol laksz.
A végállomáson leszállok, elsétálok az erdőbe, ahol az őzikék vannak, és biztos vagyok abban, hogy ha te is szeretsz, akkor megérzed, hogy ott vagyok.

Odajössz majd — szólnom se kell.
Nézegetem a fák ágain átszűrődő fénysugarakat, hallgatom a madarak fáradhatatlan csicsergését, érzem az őszi napsugarak simogatását — ami teljesen a te simogatásodra…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:42 Fantasy ❤️ 0 👁️ 8

Történt azon az estén, mikor két testvér veszekedett, hideg hóvihar kerekedett.
Csillogó, fényes hold világított, de álmot nem hozott, csak bánatot, fényesen világított.
Szakadó hó takarta el a holdat, hideg van, s a veszekedésnek már vége van.

– Hideg van, Izabell, fázom.
– Takarózz be, hagyjál aludni! – szólt Júlia idegesen.

– Szakad a hó, Júlia, már nem világít a hold sem.
– Hallgass már, hagyjál! Elég a veszekedésből!

– Akkor alszom… vagy már álmodom? Vagy még nem alszom? Hol vagyok? – Igen, csak lovagolok…

– Izabell, gyere, siess, kövess! – kiáltott hangosan, s nem figyelte a kamiont, ami jött gyorsan.

A két testvér már nem veszekedett, a kórházban ébredezve nézett.

– Mi volt ez, Júlia? Nem emlékszem semmire… mi hogy kerültünk ide?
– Kórházban vagyunk, de ne…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:48 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Tél volt, hideg volt és este. A sötétség volt mindenütt karácsony este.
A Hókirálynő olvasta a könyvét, egy kis gyerekre gondolt, mint minden este.

– Feküdj le végre, kislányom, a ma este ugyanolyan, mint a többi, csak álom.
– A Hókirálynő… anyu, mindig vele álmodom karácsonykor. Nem alszom.
– A Hókirálynő nem bánt, lányom. Télen este jön, mikor esik. Kívánságod valóra válik.

– Mit kívánsz ma este, szenteste? Álmodsz, s álmod teljesül reggelre.
– Azt kívánom, ha alszom, teljesüljön az álmom. Hókirálynő szeretnék lenni,
hogy másoknak tudjak segíteni.

Az éjszaka hideg volt, s a kislány elaludt szakadó hóesés közepette az ágyban.

Jött a reggel, s a kislány felkelt:
– Hol vagyok most? Mi ez a hideg, mely bőröm fagyasztja meg?
Hókirálynő vagyok karácsony reggel… hol vagyok?…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.

– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.

Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.

– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.

Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:

– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!

Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:

– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:06 Fantasy ❤️ 0 👁️ 10

A történet hidegben kezdődik, este, az erdőben, farkasok vonyítása közepette.
Csillogó fény, mely mindig világít és a gyermekek álmán segít, ma este kihunyt,
s aludni senki nem tudott. A sötét felhők eltakartak mindent,
s a kislány szeme csak az eget figyelte, félve, merengve.

– Anyu, nem tudok aludni… csak dörzsölöm a szemem, a felhőket nézem.

– A jégkristály, kislányom… a hercegnő, a tündér őrzi utadat,
védi álmodat, mint minden este. De ma este hiába kereste.

– Nyitva van az ablak, hideg van, mindjárt becsukom.
Hunyd be a szemed, aludj, kislányom, csak nyugodtan…
a tündér eljön biztosan.

– De hideg van… mindegy, anyu elment. Kiülök az ablakba,
esernyővel talán látom a tündért… el vagyok keseredve.
Bár csak tündér lennék én is! Repülnék a magasba,
csillogó fényeket…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:23 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

– Hová futsz olyan gyorsan? Várj meg, John! – kiáltott futva a pici Jack. – Várj már, ne szaladj olyan gyorsan!

John hirtelen megállt az ajtó előtt.
– Ezt figyeld! –
– Mit? Naponta százszor megyünk itt el.
– De még soha nem mentünk be. Nézd a virágokat!

– Nem, John, én nem megyek be.
– Mi van, betojtál? Tudtam, mindig félős voltál.
– Ez nem azon múlik… én hallottam, hogy ott valami más van!
– Virágok vannak! Mitől félsz?! Haha… talán elvisz a mumus!
– Én akkor sem akarok bemenni.
– Te félős… megint mindig félsz! Majd én megmutatom neked.

– Semmi értelme, menjünk haza, éhes vagyok.
– Jack, te mindig éhes vagy! Pofa be, gyere!
– De nem tudjuk, ott mi van… soha nem ment be senki!
– Most bemegyek! – válaszolt John mérgesen.

Nyikorgott az ajtó, hideg, sötét volt, mikor a…