Petra egyre inkább gyanakodott. Apja az utóbbi időben egyre többet dolgozott, és sokszor előfordult, hogy az éjnek évadján hajnali kettő–három óra magasságában tévedt csupán csak haza, amikor már mindenki lefeküdt. Petra éber alvó lévén azt is bármikor meghallotta volna, ha egy gyufaszálat sercentenek el, és az nemes egyszerűséggel elég, vagy ha egy aprócska, miniatűr kötőtű landol a kemény padlón. Másnap aztán apja rendszerint úgy igyekezett kárpótolni kis családját, hogy Petra kapott valami puccos, legtöbb esetben szépségápolással kapcsolatos dolgot, esetleg egy bizsuszerű ékszert, melyet kedvére viselhet, míg anyukája igazi ékszert kapott, és mindig kölcsönös mentegetőzések közepette igyekezett megköszönni el nem múló hálával férje nagylelkűségét. – Jaj, apukám! Hát igazán nem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Csonkatáró három italboltja közül a legkisebben félhomály és csend uralkodott. A nehéz sötétítő függönyöket összehúzták, az ajtót becsukták, így próbálták kint tartani a déli forróságot. A légypapír körül álmosan keringett néhány légy és szúnyog. A lámpával egybeépített ventilátor surrogásához halkan kattogva kontrázott egy cigarettatöltő masina. Egyetlen vendég, egy munkaruhás, harminchét év körüli barna férfi működtette. Valaha jókötésű ember volt, mára kezdtek az izmai fellazulni, enyhén hízásnak indult. Dús fekete hajába ősz szálak vegyültek. Barna bőrét tovább sötétítette a lemoshatatlanul beleivódott szénpor. Alkarján házilag készült tetoválás: egy szív, benne kusza betűkkel, Móni. Előtte egy korsó sör. Vastag, húsos szája sarkában cigaretta lógott. Dülledt, fekete szemét csípte a…Tovább olvasom…
Avagy amikor egy bértollnok több rendszert is túlélve a posztján marad. András tudta, hogy ez lesz. Tisztában volt minden következményével, mégis lenyomta az entert. Kicsit kevesebb, mint két éve ismeri Tamást, a megélhetési újságírót, a rosszabb fajtából. Akinek nem tehetsége van, hanem tanult gyakorlata és ismeretségei. Amit lelketlenül ki is használ maximálisan. Az emberek félnek tőle, a kapcsolataitól, a bosszújától, attól, hogy feketelistások lesznek. Sokan figyelmeztették őt, ne barátkozzon vele. Mert egy rendkívül gerinctelen alak, ő mégsem hallgatott senkire sem. András úgy van vele, maga szereti megtapasztalni azt, akiről véleményt mond. Már az is önmagában mondott valamit, hogy Tamás arra volt büszke milyen sok helyről kitiltották már. Ám de András a lázadót látta benne, aki…Tovább olvasom…
Nora a ház előtt ült az autóban. Kezében a telefon, újból elolvasta az üzenetet. „Most menj haza! Mindig azt mondtad, Diana különb társat érdemel nálam. Nézd meg, ki a különb, kiért dobott!” Nem akarta elhinni, hogy Kian, aki a húga volt barátja, soraira reagálva megtette, hogy hazajött. Felnézett az emeleti ablakokra. Csendes minden, az utcán senki, mindenki éli a hétköznapi életét. Kiszállt az autóból, bezárta. A telefont zsebre téve elindult a ház felé. A kulcs halkan fordult, maga sem értette, miért jár csendben. A nappali, a konyha üres. A megszokott délelőtti csend. Ahogy belépett a konyhába, csend telepedett rá, különleges légkör. A csend, a nevetés vagy az edények csörömpölése, az ismerős hangok hiánya szokatlan volt. A levegőt átitatták az ismerős aromák: a reggeli kávé, a…Tovább olvasom…
Zoltán a térkép fölé hajolva elmélyedten tanulmányozza Oroszország azon messzi távoli régióját, ahol Európa véget ér, és Ázsia kezdődik. Ezen belül is a Perm-i Kormányzóság területén található egyébként jelentéktelen kisváros, Lysa köti le figyelmét. Néhány hónappal ezt megelőzően még azt sem tudta, hogy Lysa létezik, jelenleg pedig azt nézegeti, hogyan lehetne oda eljutni, és ennek megvalósítására már előzetes terveken gondolkodik. Vajon mi volt az oka annak, hogy ennek a kisvárosnak a neve hirtelenjében érdeklődésének középpontjába került? A magyarázat egyszerű: az ő esetében is, mint oly sok más esetben ez elmondható, az ok: „Cherchez la femme!”, azaz „Keresd a nőt!” A 75 éves Zoltán esete a 34 éves orosz Oksana-val akár a 2020-as évek tipikus korrajza is lehetne, azzal együtt…Tovább olvasom…
Kopogtak Charlotte hálószobája ajtaján. – Gyere! – szólt kissé álmos hangon a szoba lakója. Eva, a szobalány, szinte lábujjhegyen lépett be, letette a kisasztalra a teáskannát, melyből a citromfű illata keveredett a hársvirág aromájával. – Öntsek, kisasszony? – Nem kell, felkelek. Elmehetsz! Eva kisurrant az ajtón, így nem látta, hogy úrnője kiszökken az ágyból. Charlotte a megszokott selyem és csipke helyett most egyszerű farmert és I LOVE YOU feliratú pólót viselt, olcsó sportcipővel, amit a szomszéd utcában rendezett garázsvásártól elsétálva egy turkálóban vett. Bekapcsolta kedvenc zenei albumját, ismétlésre rakva. Időzítette, hogy a gép időközben egy nagyon régi beszélgetést is játsszon le, a távoli barátnőjével. Mindent elrendezett, van három és fél órája, hogy megtegye…Tovább olvasom…