Írta:
Linda Penny
📅 2025. 11. 18. 07:29
Romantikus
❤️ 0
👁️ 24
Piros tűsarkúm picit hangosan kopog ahogy végig sietek a kávézó előtti díszkövekkel kirakott úton. Meleg októberi délután van, a nap beragyogja a várost, bár a fák már vetkőzik sokszínű ruhájukat, elég a kiskabát, azt is kigombolom. Tekintetem végigszalad a kávézó ismerős teraszán. A kovácsoltvas székeken, a hozzájuk illő asztalokkal, amelyeken most is virított vázában néhány szál virág. Meglátom barátnőmet a kedvenc asztalunknál, ahonnan látni lehet a parkot, a halastavat. A parkból gyerekzsivaj hallatszik, sokan kihasználják a gyönyörű időt.
Fellépek a teraszra, látom a barátnőm már rendelt. Két óriási forró csokis pohár áll az asztalon, hatalmas tejszínhab dísszel, csokival és pillecukorral megszórva.
Pálma nem néz rám, a telefonját forgatja és elnéz a távolba.
Úristen, itt valami…
Tovább olvasom…
Írta:
Gáll Zoltán
📅 2025. 11. 16. 18:11
Lírikus
❤️ 2
👁️ 138
A falu legvégén, ott, ahol az aszfalt már elfogyott, és a földút pora beleveszett a mezők szélébe, állt egy öreg vályogház. A vakolat a legtöbb helyen lepergett róla, az eresz rozsdás bádogja úgy csöpögött, mint egy kiszáradt öregember könnyei. Az ablakban repedezett üveg, belül sárgás, megfakult csipkefüggöny. Bent a házban egyszerűség uralkodott. A sparhelt mellett egy kicsorbult zománcos lábas, a sarokban egy kopott, leülésre mindig recsegő karszék. A falon egy régi, megsárgult esküvői fénykép: Bandi bá fiatalon, fehér ingben, oldalán felesége kezében egy vadvirág-csokorral, amit maga szedett. Az ágy felett egy feszület, mellette a párnára hajtva egy vékonyka kendő, amelyről az öregember azt állította, még az édesanyjáé volt.
A konyhaasztal mindig takarékosan terített: egy…
Tovább olvasom…