Sebastian gyönyörű ifjúvá érett. Magas, sportos testalkatú, fekete, göndör hajú, kreolos bőrű és fekete szemű volt, mely csillogott, mint a gyémánt. Gyermekkorától imádta a zenét. Szülei jómódúak voltak, így már kiskorától elkezdett zongorázni és hegedülni. Hatalmas tehetségnek ígérkezett. Könnyen tanult, mindenből kitűnő volt. Természetesen a Zeneakadémián folytatta tovább tanulmányait. Már az egyetemi évei alatt felkérték kisebb koncertekre. Neki a zene töltötte ki minden percét. Az Akadémia elvégzése után megkérték, hogy maradjon ott és tanítson, hiszen ilyen kiváló képességű fiatalembert nem akartak elengedni. Sebastian elfogadta ezt a lehetőséget. A diáklányok minden ürügyet felhasználtak, hogy a közelében lehessenek. Persze tanítvány és tanár között semmilyen viszony nem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A bevásárlóközpont hétköznapi, nyugodt életét élte. Péter beugrott, hogy megvegye hétvégére a sörét. Éjszakai horgászatra készült. Egész nap pokoli hőség volt, éjszakára sem hűlt le a levegő húsz fok alá. Alkoholmentes sört vett, mert reggel vezetnie kell hazáig, a jogosítványát nem szerette volna kockára tenni. A sörös polc mellett különféle üdítőitalok sorakoztak. Arra lett figyelmes, hogy egy barna hajú lány lábujjhegyre állva próbálja elérni a legfelső polcon lévő banánízű juice-t, ám bármennyire nyújtózkodik is, nem sikerül neki levenni. Nem bírta tovább nézni a lány tehetetlenségét, mellé lépett és megkérdezte: – Segíthetek, hölgyem? Hány darabot vegyek le belőle? – majd könnyedén átnyújtott egyet az óhajtott üdítőből. – Csak egyet szeretnék – válaszolta a nő. –…Tovább olvasom…
Fülledt, már-már elviselhetetlen kánikulai nyár még csak épphogy belopakodott mohón és törtető vággyal az utolsó júniusi napokba, amikor már a legtöbb köz- és felsőoktatásban tanuló hallgató is alig várja már a nyári vakációs szünetet. Az a jellegzetes, szinte semmivel sem összetéveszthető pillanat volt ez, mikor a haldokló nap a késő délutánba mártja vérvörös színeit, és még utoljára bevilágítja az élet díszletét. A még fiatal, kölyökképű egyetemista srác szentül megfogadta magának, hogy a gimi után soha többé nem akar igazán és őszintén szerelmes lenni – és akkor erre tessék! Beleszeret váratlanul csoporttársába, aki legfeljebb csupán csak testvéri szeretetet érzett iránta. A Kálvin téren kicsit mindig is kirívó, tüntető magányossággal álldogáló, szépen felújított neobarokkos…Tovább olvasom…