„család” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 02. 01. 18:11 Humor ❤️ 0 👁️ 22

Nőcis szösszenet
Az újságok, a média, az internet, szóval minden tele van jobbnál jobb fogyókúrás tanácsokkal, mindegyik diéta „tuti biztos”, a fogyás garantált... Őszintén bevallom, régebben én is azon kaptam magam, hogy bele-beleolvastam egy-egy ilyen cikkbe. Általában azonban egyiket sem olvastam végig. A témával kapcsolatban eszembe jutott néhány régebbi eset, ezt osztom most meg veletek. Rögtön az elején tisztázzuk a félreértések elkerülése végett: nem fogyózom, nincs és sosem volt manökenalkatom, sőt épp ellenkezőleg: mindig is duci voltam. A gimiben akadt néhány osztálytársnőm, aki diétázott, vigyázott az alakjára, pedig semmi szükség nem volt erre, mivel tökéletes alakjuk volt. Egy napon, amikor hazamentem a gimiből, bejelentettem apunak, hogy elkezdek én is fogyókúrázni. Csak…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 01. 13:02 Élet ❤️ 2 👁️ 21

Hajdanvolt gyermekkoromban drága nagymamáim jóvoltából sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg. Mindkét mamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg azért is főztek olyan ízesen és olyan jól.
De sajnos az alma, illetve az „alma almácskája” igen messze esett a fájától. Túl messze. Lehet azért is, mivel én voltam a legkisebb unoka, a kis kedvenc, akit mindenki kényeztetett. Engem bizony egyáltalán nem érdekelt, hogy hogyan készül az étel, csak az volt a fontos, hogy sok legyen belőle. A konyhában csak enni szerettem, és nem a tűzhely körül sündörögni. Meg is látszott rajtam a jó étvágyam. Az iskolaudvaron körbe-körbe kergettek a fiú osztálytársaim, és egyfolytában azt skandálták: „Digi-dagi daganat, kergeti a fiúkat.”…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 02. 01. 12:05 Élet ❤️ 2 👁️ 15

Az erdőt járva várhatóan tisztás következett, amikor füst kezdett gomolyogni a fák koronái felett. Az oda nem illő látvány felkeltette kíváncsiságomat, elindultam felé. Hamarosan egy női hangot véltem felfedezni, mely egy bús dalt dúdolt. Azt értettem tisztán belőle, hogy „…minek születtem szegénynek”… Közeledve a füves területhez egy cigány család életének képei jelentek meg előttem. Az apa überelte a nyers gallyakból rakott tüzet, pár maszatos képű kisgyerek futkározott körülötte. Az anya kézzel mosott egy lavorban. A nagylány, aki épp énekelgetett, csinosítgatta magát, haját fésülte, ruháit igazgatta. Néhány szendvicsünkkel kiegészítettük a gyerekek napi ételadagját, majd elbeszélgettünk arról, hogy miért kell a XXI. században itt élniük.

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 31. 10:39 Kaland ❤️ 1 👁️ 27

Dél – Amerika, Paraná állam kis hegyi falujában él Scott a családjával. Szülei, Pedro és Mayra vezetik a panziót. Húga, Cindy a könyvelő és menedzser. Ő maga pedig a programszervező. Gyermekkorában rengeteget kirándultak a környék pompás erdőjében. Eveztek a Paraná folyóban és túráztak a közelben lévő vízesésekhez. Tudja, hogy a turistákat hová vigye el, mit mutasson meg a maradandó látvány és élmény reményében. 
	Az épület földszintjén a család lakik és az emeleti szobákat adják ki, ahonnan pazar kilátás nyílik a tájra. A kertben hatalmas lombos fák díszelegnek és az árnyékban padok, valamint függőágyak várják a hűvösben pihenni vágyó vendégeket. A mély csendet csak a közeli vízesés zuhataga töri meg. Itt egészen átszellemül a test és lélek. A turisták igazi paradicsoma. A folyó…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 31. 09:48 Kaland ❤️ 0 👁️ 14

Johan és családja Svájcban, az Alpok lábánál egy kisvárosban élnek. A nagyobbik fia Klaus már tizenöt éves, a kisebbik Stefan még csak kilenc. Feleségével Rosival boldog házasságban nevelik gyermekeiket. Szabadidejükben sokat kirándulnak és síelnek.
A fiúk szerettek volna éjszakai síelésre elmenni, még sosem voltak. Megkérték apjukat, hogy vigye el egy este őket. A hétvége éppen alkalmasnak tűnt rá, Johan beleegyezett. Rosi inkább otthon maradt.
Nagyon hangulatos volt este a sípálya kivilágítva. A csillogó fehér hó az éjszaka sötétjében fantasztikus látványt nyújtott. Nem akartak sokáig maradni, így egy rövidebb pályát választottak a síelésre. Már majdnem leértek, amikor Johan arra lett figyelmes, hogy szokatlan dübörgő hangot hall. Hátranézett, és látta a hatalmas hógörgeteg…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 30. 15:22 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 19

– Készen van már? Még mindig nem! Siessen már, ne aludjon! – pattogott Rozi.

– Ne sürgess te némber! Öreg vagyok én már, nem megy ez nekem olyan gyorsan! – lihegett az öregember.

– Vén marha – gondolta magában Rozi. – Miért kell ennek a lagymatag öregembernek nő? De végül is nem baj, hiszen tele van a pénztárcája. – Csak végezne már!

– No, kész vagyok, mehetünk! – szuszogta az aggastyán – és lassan felhúzta a nadrágját.

– Akkor most már várjon egy pillanatot, amíg elnyomom a cigimet – felelte Rozi, és szívott egy utolsó mély slukkot a cigarettájából, aztán kinyitotta a kazán ajtaját és rádobta a hamu tetejére a csikket. – Most már mehetünk!

Kétszer is elfordította a kulcsot a zárban az öreg, nehogy nyitva maradjon lánya házának ajtaja. Mielőtt kilépett az utcára, óvatosan…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 30. 13:32 Kaland ❤️ 1 👁️ 21

Louis már betöltötte a tizenhármat és utolsó évet járta általános iskolájában, amikor családja szétesett. Az utóbbi időben szülei sokat veszekedtek. Húga hatodik osztályba járt, kitűnő tanuló volt végig. Louist inkább gyakorlatias dolgok kötötték le, az édesapjával sokat vitorláztak. Elhatározta, hogy hajóépítő lesz. Egyszerűen imádta, ahogyan szélben dagadtak a fehér vitorlák és szelték hajójukkal a tenger habjait.
Egyik este meghallotta, amikor szülei a vagyonmegosztás miatt vitatkoztak. Édesanyja két gyermekével városba akart költözni. Ragaszkodott ahhoz, hogy a jelenlegi villájukat és vitorlás hajójukat eladják. Édesapja a vitorlás hajóhoz ragaszkodott és gyermekeit sem akarta elengedni. Louis az életét és jövőjét látta a hajóban, nagyon megijedt.
Húga, Sarah már aludt, de gyorsan…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 30. 03:32 Dráma ❤️ 1 👁️ 13

Petra egyre inkább gyanakodott. Apja az utóbbi időben egyre többet dolgozott, és sokszor előfordult, hogy az éjnek évadján hajnali kettő–három óra magasságában tévedt csupán csak haza, amikor már mindenki lefeküdt. Petra éber alvó lévén azt is bármikor meghallotta volna, ha egy gyufaszálat sercentenek el, és az nemes egyszerűséggel elég, vagy ha egy aprócska, miniatűr kötőtű landol a kemény padlón.
Másnap aztán apja rendszerint úgy igyekezett kárpótolni kis családját, hogy Petra kapott valami puccos, legtöbb esetben szépségápolással kapcsolatos dolgot, esetleg egy bizsuszerű ékszert, melyet kedvére viselhet, míg anyukája igazi ékszert kapott, és mindig kölcsönös mentegetőzések közepette igyekezett megköszönni el nem múló hálával férje nagylelkűségét.
– Jaj, apukám! Hát igazán nem…