„csoda” – novellák címszó szerint

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 17. 17:11 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 38

Egy csendes őszi délelőtt kezdődött az egész. Laura kapával próbálta eltüntetni az elvonuló forró nyár tékozlását a virágoskertben. Kidőlt kardvirág gyökerei, megcsonkított rózsabokor, elszáradt levendulabokrok, mind-mind azt várta, hogy rendezettebbek legyenek a soraik és végre megigazítva, szellősen várhassák az enyhet adó őszt. Selymesen sütött a Nap, csiklandozta, de már nem égette fel a bőrt. A lugas felől finom borszőlő illata szállt a kiskert felé.

Ilyen csendes, tiszta napokon sokféle gondolat megfordul az ember fejében. Üde szép emlékek és mélabús gondolatok jönnek elő a szív rejtekéből. A gyerekkort fátyol borítja, rég lezárult időszak már. Az ifjúság szent pillanatai pillangó módjára rebbentek el, már csak foszladozó emlékképek derengenek néha fel róla. Tényleg olyan…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 21:25 Misztikus ❤️ 2 👁️ 23

Volt egyszer egy kisfiú, Levente, aki vakon született. Soha nem látta a napfényt, a kék eget, édesanyja arcát – mégis tudta, hogy a világ szép. Mert a szívével látott.
Amit a szeme nem érzékelt, azt a lelke pótolta: hallása, szaglása, ízlelése – mind kifinomult, érzékeny csatornák lettek számára. Az illatok voltak a kedvencei. Megtanulta megkülönböztetni a reggeli harmat frissességét a levendula illatának nyugalmától, vagy az eső illatát a forró nyári köveken. A világ neki hangokból, szagokból és szeretetből állt.

Szülei szerették őt tiszta szívvel, de nem tudtak annyit keresni, hogy kifizessék azt a különleges beavatkozást, ami esélyt adhatott volna a látásra. A remény élt csak a számukra.
Levente soha nem panaszkodott. Inkább ő vigasztalta az édesanyját:

– Anyu, kérlek, hidd el…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 29. 13:17 Élet ❤️ 3 👁️ 15

A kertben csupaszon meredeztek a gyümölcsfák ágai az ég felé. A novemberi fagyos estén vékony hólepel fedte be a kupacokba összehúzott faleveleket. A régi ablakkeret repedésein beszökött a hűvös szél, és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt a diófából készült spaletta bezárva, az orkánerejű szél erejét mégsem tudta csillapítani.

Fürdéshez készülődött a kis család. Mindenki otthon volt. Apuka nemrég ért haza a munkából, boldogan várta őt három gyermeke és takaros kis felesége. A sparhelten már gőzölgött a fürdővíz. A két nagyobb testvér, Riti és Ildi viháncolva várta, hogy ők is sorra kerüljenek. Végre kezdődhetett az este legjobb része. Először a legkisebb gyermek pancsolhatott a habos kádban, aztán jöhettek a többiek. A legvégén pedig a szülők tisztálkodtak meg a már nem…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 01. 07. 01:07 Misztikus ❤️ 3 👁️ 39

Aseriel olyan helyen ébredt, amelynek ideje mérhetetlen volt. A cella falai simák voltak, se kőből, se fémből, inkább egy átmeneti anyagból, amely elnyelte a hangot. Amikor megmozdult, lépése visszhangtalan maradt, mintha a tér előre tudta volna, hogy válasz fölösleges. Az ajtón zár helyett puszta felület húzódott, és már ez az apró részlet elég volt ahhoz, hogy Aseriel megérezze: itt a megszokott rend másként működik.
Reggel egy őr lépett be, ránézett, majd zavartan kérdezte meg, mikor került ide. Aseriel nyugodtan válaszolta, hogy három éve. Az őr hitetlenkedve rázta a fejét, mert az emlékei szerint előző nap még üres volt a cella. Őszinte zavara világossá tette: itt az idő csúszik el körülötte, nem benne.
Másnap egy másik őr érkezett, aki közölte vele, hogy a kivégzés másnap…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 26. 18:20 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Szenteste négy kisgyerek ült a szobában akkor, és nem volt jó kedvük, csak ültek halkan.
Azon az estén nem esett a hó, és csak a hideg szél rázta a fagyott faágakat.
A szél hangja néha hangos volt és félelmetes, de a gyerekek nem tudtak aludni.
Négy ágyon négy gyerek próbált aludni, de nem ment, és akkor a 12 éves Júlia megszólalt.
Mit gondoltok, buták, még soha nem kaptunk ajándékot, aludjatok, elég, aludjatok végre.
A két ikerfiú egymás mellett próbált aludni, de nem sikerült sehogyan sem!
Júlia lánytestvére, Margaréta is mellette próbált aludni, de nem tudott, hangosan süvített a szél.
– Hallgass, Júlia, az iker nem tud aludni, meg én sem, nincs ajándék, nem is volt, soha nem is lesz!
Anyuéknak nincsen pénzük, és a Mikulás sem létezik, Júlia, fogd be – az egyik iker átfordult a…

Írta: A.K. András. 📅 2025. 12. 21. 14:10 Spirituális ❤️ 0 👁️ 14

A Fogságban című kisregény levezető novellája.

Tandara, az angyal megkapta újabb küldetését. Ugyanattól, akitől valamikor a nevét és életét is. Újra elindult hát, mint már annyiszor. Eónok óta teszi a dolgát. Nem kérdez, nem ítélkezik. Az éterben a gondolat sebességével közlekedik. Az idő számára is létező dolog, csak másképp. Annyi, de annyi életet vett már el, hogy már fel se tűnik neki ez a tény, hogy ezt ő teszi valaki mással. Aki szintén Isten egy teremtménye. Nem, nem zaklatja fel a dolog. A multiverzumot Isten azért alkotta olyannak, amilyen, hogy béke legyen benne, ugyanakkor fejlődhessen. A halál, ami ugyan csak illúzió, ennek a fejlődésnek a szerves részét képezi. Számtalan módon jelent meg az élet ezekben a hatalmas, de mégis relatíve zárt rendszerekben. Olyan helyeken is…

Írta: Varga-Ipacs Eszter 📅 2025. 12. 20. 15:01 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 16

Koppenhága utcáit hó borította, és a karácsonyi fények halk táncot jártak a kövön. Az árvaház apró ablaka mögött Netti, az árva kislány, ült. Szíve mélyén egyetlen vágy élt: egy család, amelyhez tartozhatna, és akivel megoszthatná a szeretetet. A gyertyaláng halványan világította meg arcát, és a kandallóban ropogó tűz hangja adta csak a csendet a téli éjszakában.

A kislány kezében egy titokzatos levelet szorongatott, amelyet éppen a párnája mellé hagytak. Csak ennyi állt rajta: „Ma este ne félj, valami csodás történik majd.” Netti szíve hevesen vert, és bár nem értette, ki küldte, valami meleg érzés futott végig rajta. Talán ma este megtörténik az, amiről oly rég álmodott.

Ahogy az óra az éjféli harangot kondította, halk kopogás hallatszott az ajtón. Netti remegve lépett az ajtóhoz…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 12. 18. 19:09 Karácsony ❤️ 0 👁️ 18

Gitta már évek óta egyedül töltötte a karácsonyt. Fia, unokái tengerentúlon éltek, csak az interneten keresztül tudtak beszélgetni. Mégsem szomorkodott. Mint minden évben, most is feldíszítette a kicsi, de formás fenyőfáját.

Szenteste délutánján szépen felöltözött, egy kancsó finom teát, teáscsészét és aprósüteményt készített a zsúrkocsira, majd kényelmesen elhelyezkedett az erkélyablak előtti hintaszékében. Szándékosan nem húzta be a függönyöket, így láthatta a háztömb előtti kicsi parkot.

A hó csendesen szállingózott, és megtapadt a fák ágain, a sétautakon. Már szinte senki sem járt a parkban, a szemközti házak ablakaiban egyre több karácsonyfa fénye világított. Gitta teáját kortyolgatva nézelődött…

Már délelőtt elment férje sírjához, és most is – mint az utóbbi időben mindig –…