„este” – novellák címszó szerint

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 04. 12. 18:34 Egyéb ❤️ 1 👁️ 7

A reggel nem ébresztett fel hirtelen. Inkább lassan emelt ki az álomból, mint egy víz, amely nem sodor, csak tart. A fény megállt a függöny szélén, majd bejött, mintha már ismerné az utat.
Az utcán a nap szétterült a járdán. A házak árnyékai csendben húzódtak vissza. Egy kapu nyikordult valahol, aztán megint csend lett. A város nem beszélt sokat, de amit mondott, az elég volt.
Délután a pillanatok egymás mellé ültek. Nem siettek tovább. A levegő melegebb lett, a gondolatok lassabbak. Nem kellett elérni semmit.
Este a fény lassan eltűnt. Az ablakok mögött meleg világosság gyulladt, az utcák pedig megpihentek.
Nem maradt kérdés.
Csak az a csendes bizonyosság, hogy ma is itt voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 03. 08. 16:08 Egyéb ❤️ 2 👁️ 15

A reggel lassan kúszott be a házak közé. A fény megtorpant a tetők peremén, majd továbbcsúszott az üres utcákon. A járda még hűvös volt, de a levegőben már érezni lehetett a nap lassú közeledését.
Az utcai lámpák halványan pislákoltak, mintha még nem akarták átengedni a teret a nappalnak. A csend nem volt üres: benne volt a levelek zizegése, a távoli csengő hangja és a szellő halk simogatása.
Délutánra a város megtelt zajokkal, de a csend nem tűnt el teljesen. Megmaradt az árnyékos padokon, a sikátorok mélyén, a lassan mozgó felhők alatt.
Este, amikor a fény visszahúzódott, az utcák újra elcsendesedtek. Nem történt semmi különös, mégis minden megtörtént. Csak az a halk tudás maradt, hogy a nap eltelt, és ez elég volt.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 03. 03. 18:17 Élet ❤️ 0 👁️ 35

A reggel nem sietett. A fény óvatosan végigsimított a falon, megállt egy porszemnél, mintha számítana. A kávé gőze lassan felszállt, nem akart felébreszteni, csak jelen volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy apró történet. Egy férfi megállt, hogy visszategyen egy elmozdult széket a teraszra. Senki nem figyelte, mégis rend lett.
Délután a csend nem volt üres, hanem megtartó. A gondolatok nem siettek tovább, csak ott maradtak.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 21. 16:03 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 14

A reggel halk volt. A fény megállt a konyhaasztalon, és ott ült egy pillanatra, mintha várna valamit. A kávé keserűsége nem zavart, csak rendet tett a gondolatok között.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindegyikükben egy apró történet. Egy nő megállt, hogy megigazítsa a sálját, majd továbbment. Senki sem figyelte, mégis számított.
Délután a csend tágas lett. Nem kellett kitölteni. A gondolatok lassan lépkedtek benne, mint a fény a parkban.
Este, amikor a nap becsukta magát, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 19. 14:31 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 21

A reggel lassan érkezett. A fény belekúszott a szobába, megállt az asztalon, majd továbbment, mintha megfigyelne valamit, amit mi nem láttunk. A kávé keserű volt, de rendben, pont úgy, ahogy kellett.

Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikük vállán egy kis elhallgatott történet. Egy férfi megállt, lehajolt, és felvette a leesett kesztyűt. Senki nem figyelte, mégis számított.

Délután a csend hosszabb lett a szavaknál. Nem volt mit hozzátenni, minden a helyén maradt, még ami hiányzott.

Este, amikor a nap lassan becsukta magát, nem maradt kérdés. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 16. 16:59 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 22

A reggel nem kérdezett. A fény megállt az ajtófélfán, mintha számolna. A kávé meleg volt, nem vigasztalt, csak jelen volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikükben egy apró késés. Egy férfi visszalépett, hogy elengedjen valakit, aki sietett. Nem szóltak egymáshoz, mégis rend lett.
Délután a csend nem hallgatott, csak figyelt. A gondolatok nem akartak válaszolni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt kérdés. Csak az a halk bizonyosság, hogy ma is itt voltunk. Elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 14. 18:17 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 2 👁️ 17

A reggel nem sietett, csak belépett a szobába. A fény megállt az ablak peremén, mintha mérlegelne. A kávé illata lassan terjedt, nem zavart, csak ott volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy láthatatlan történet. Egy férfi lehajolt, hogy felvegye a leesett papírt, majd továbbment. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt apró zajokkal: léptekkel, levegővel, el nem mondott mondatokkal. Nem volt mit hozzátenni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 13. 13:39 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 20

A reggel nem sietett, csak belépett a szobába. A fény megállt az ablak peremén, mintha mérlegelne. A kávé illata lassan terjedt, nem zavart, csak ott volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy láthatatlan történet. Egy férfi lehajolt, hogy felvegye a leesett papírt, majd továbbment. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt apró zajokkal: léptekkel, levegővel, el nem mondott mondatokkal. Nem volt mit hozzátenni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.