Csend a város felett
B.É. Krisztina
A reggel lassan kúszott be a házak közé. A fény megtorpant a tetők peremén, majd továbbcsúszott az üres utcákon. A járda még hűvös volt, de a levegőben már érezni lehetett a nap lassú közeledését.
Az utcai lámpák halványan pislákoltak, mintha még nem akarták átengedni a teret a nappalnak. A csend nem volt üres: benne volt a levelek zizegése, a távoli csengő hangja és a szellő halk simogatása.
Délutánra a város megtelt zajokkal, de a csend nem tűnt el teljesen. Megmaradt az árnyékos padokon, a sikátorok mélyén, a lassan mozgó felhők alatt.
Este, amikor a fény visszahúzódott, az utcák újra elcsendesedtek. Nem történt semmi különös, mégis minden megtörtént. Csak az a halk tudás maradt, hogy a nap eltelt, és ez elég volt.
Az utcai lámpák halványan pislákoltak, mintha még nem akarták átengedni a teret a nappalnak. A csend nem volt üres: benne volt a levelek zizegése, a távoli csengő hangja és a szellő halk simogatása.
Délutánra a város megtelt zajokkal, de a csend nem tűnt el teljesen. Megmaradt az árnyékos padokon, a sikátorok mélyén, a lassan mozgó felhők alatt.
Este, amikor a fény visszahúzódott, az utcák újra elcsendesedtek. Nem történt semmi különös, mégis minden megtörtént. Csak az a halk tudás maradt, hogy a nap eltelt, és ez elég volt.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák az Egyéb témából: