Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 02. 07. 17:02
Élet
❤️ 1
👁️ 24
Lóránt Etelka telefoncsörgésre ébredt. Az órára pillantott, délelőtt tizenegy, péntek. A májusi napsugarak meredek fénypászmáiban porszemcsék táncoltak. Kerek foltokat rajzoltak a takaróra, jólesően melengették a hasát.
– Ki a bánat zaklat hajnalban!? – nyújtózkodott ásítva.
Élénk lila hajába túrt, belemotyogott a készülékbe.
– Halló.
– Szia, Etus! Eljött a te időd! – dörmögte egy férfi, s a vonal megszakadt.
– Mi van!?
A telefon közönyösen hunyorgott. Lóránt Etelka megvonta a vállát, fölkelt, reggelire megevett fél tábla csokoládét, ivott rá egy bögre kólát, és műhelye felé vette az irányt. Szerencsés alkatán nem látszott a rengeteg édesség, amit reggeli, ebéd és vacsora gyanánt evett, pedig már közelített a negyvenhez. Nem kellett sokat utaznia, munkahelye a lakás egyik kis…
Tovább olvasom…