Mint minden este, azzal a gondolattal feküdtem le, hogy másnap ugyanúgy fogok felkelni. Az óra csörgés előtt fél órával kinyitom a szemem, még pár percet pihenek, majd elindulok a konyhába, és már iszom is a kedvenc kávémat. De nem így történt. Reggel, mikor próbáltam kinyitni a szemem – ami nagyon nehezen ment –, éreztem, hogy valami nagyon nyomja a bal csuklóm. Megijedtem. Nem vettem le az órám? Soha nem alszom órával. Akkor mi lehet? Hirtelen ránéztem a kezemre, és egy nagyot ordítottam: – Ez nem lehet igaz! Egy idegen óra volt a kezemen. Valaki éjszaka feltette? Senkinek nincs kulcsa a lakásomhoz. De ha jobban megnézem, ez egy férfióra. Próbálom levenni, de nem sikerül. Mérgemben kimegyek a konyhába, és meglátom, hogy a kávégép mellett egy boríték van. A nevemen kívül semmi nincs…Tovább olvasom…
Az utóbbi napokban mintha valami szokatlant tapasztalt volna Borisz viselkedésében. Elhatározta, hogy legközelebb jobban megfigyeli, de aztán valahogy nem került sor erre. Napközben alig látta, de nem aggódott miatta. Július közepe lévén a nagy hőség miatt ez egyáltalán nem volt meglepő. Mégis idén, amikor a hőmérő szála a negyven fok közelébe kúszott fel nem volt könnyű elviselni a gyilkos hőséget. Ember és állat is, ha tehette nem mutatkozott a szabadban. A nagyobb városokban az emberek, lakásuk légkondicionált helységeinek oltalmát élvezve próbálták függetleníteni magukat a kinti hőmérséklettől, vagy légkondicionált épületek zárt és a hőség ellen védett tereibe menekültek. Faluhelyen hűvös szobák mélyén kerestek menedéket, de a légkondicionáló berendezések használata már itt is egyre…Tovább olvasom…
Kövér izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról, hátamon a vászonruha csuromvizes volt, miközben a városi dugóban várakoztam. Pokoli meleg volt. Sohasem fog zöldre váltani a lámpa! Piros kis suzukim ventilátora heroikus küzdelmet folytatott a kinti szaharai forrósággal. Az aszfalt képlékeny péppé változott a hőségben. A lehúzott ablakokon át betolakodott a tikkasztó, meleg levegő, ami vibrált a júliusi hőségben. Mindjárt megjelenik egy délibáb is. – kuncogtam magamban. Oldalra pillantottam. A járókelők elcsigázottan vánszorogtak a kegyetlen, perzselő napsütésben. A buszmegállóban néhány ember a fémből készült váró árnyékában keresett magának menedéket. Lehunytam a szemem. Egy különleges találkozás emléke furakodott be tikkadt elmémbe. Sok-sok évvel ezelőtt egy ugyanilyen…Tovább olvasom…
Jessica, Ohioban, Mansfieldben nőtt fel. Több generációs család lakott együtt egy szép nagy kastély szerű házban. Az idő múlásával, már csak az édesanyjával élt benne. Természetes volt számára, hogy a családjával is ott fog lakni. Az étkezőben állt egy óriási falióra, amit imádott. Kisgyermek korában, sokszor bújt el a gong alatti kis szekrényrészbe. Minden órában játszott egy bizonyos nagyon szép dallamot. Sajnos a nagymama halálát követően megállt, és senki sem tudta megjavítani, így néma maradt. A lány sokszor állt előtte és visszaidézte pár percre a csodás időket. A szomszédban lakott két fiú Gary és az öccse Charles, akivel osztálytársak voltak. Sokat játszottak együtt, majd szerelem szövődött közöttük. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy ők ketten egy párt alkotnak. Gary-nek is…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Irma meghúzta a borosüveget és letette az üvegasztal szélére, éppen csak le nem esett róla. A porcicák mellett többnapos ragacsos alkoholcsepp piszkította be a szebb napokat megélt, fémlábakon álló asztalt. Régóta már saját magát sem tisztogatta, nemhogy környezete tisztán tartására lett volna gondja. Mostanában minden este kiürült egy újabb borosüveg, amit nem dobott a szemetesbe, így már a nyolcadik üveg sorakozott rajta, kettő pedig az asztal alatt pihent. A reggel többnyire kedvenc helyén érte, elnyűtt fotelében, amiben este elszunnyadt az alkoholtól. Amikor felébredt a kábulatából utált tükörbe nézni. Kereste a régi arcát, de hiába nézett a tükörbe, sehol sem találta. Egy alkoholista, züllött nő képe nézett vissza rá. Utálta a tükörképét. Kereste a szája körüli kis lyukakat, régen…Tovább olvasom…
Azt hallottam, mielőtt meghalsz, lepereg életed filmje a szemeid előtt. Most már tudom, hogy ebben is hazudtak. De úgyis mindegy, ki akarná egy eltaszított, megalázott, értéktelennek tartott ember unalmas életét végignézni újra? Kevés jó jutott bele, főként csak szenvedés. Boldogság? Hamar megtanultam, hogy még álmodozni is hiábavaló róla. Egyet tudtam biztosan: most meghalok. Nem féltem. Vágytam a halált. Úgy gondoltam rá, mint egy újabb lehetőségre, megnyugvásra. Talán, amikor újjászületek, jobb lesz. Az előbb hoztam meg életem eddigi egyetlen értelmes döntését. Csak egyet kellett lépnem. Aztán csak zuhantam. Nézelődtem. Majd becsuktam a szemem. Mindjárt vége. Némán nyelt el a sötétség.Tovább olvasom…
David Új-Mexikóban, Santa Fe-ben élt szüleivel és húgával, Sofiával. Az egyetemi éveket azonban Kaliforniában, Los Angelesben töltötte, mivel orvosnak tanult. Kiváló sebész lett belőle, így rögtön felvették a helyi kórházba. Hamar kivívta az elismerést, és nagy szaktekintélynek számított. A kollégái és a betegek is nagyon szerették, mindenkihez volt egy jó szava. Lelkiismeretes, kedves és segítőkész, kivételesen empatikus sebésznek ismerték. Az emberek iránti szeretetét otthonról hozta a családjából. Persze akadt néhány olyan kollégája, akik irigykedtek rá a gyors sikerei miatt. Összesúgtak a háta mögött, de David nem törődött velük. Kerülte a konfliktust, amennyire csak lehetett. Hamar kinevezték osztályos főorvosnak. Sok időt töltött a kórházban és a betegeivel. Magánéletre szinte…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Lassan ballagott a lány Kerekdomb felé, ekkor már nem gondolt senkire és semmire. Úgy érezte, mintha éles kés hatolna a szívébe, úgy járta át egész testét a fájdalom és a félelem. Sokkhatás érte az elmúlt éjszaka, de most már kezdett kitisztulni a tudata. Talán túlságosan is tiszta lett. Hajnali fél négy volt, amikor kimerülten hazaért véres, széttépett ruhájában. Anyja idegesen várta a konyhában, apja aludt a belső szobában. – Hol voltál te ringyó? – kérdezte haragosan az anyja. – Anyu tegnap este te engedtél el Vágó Piros lagziját nézni a barátnőmmel, ott voltunk – kezdte mondandóját a lány. – És most kell hazajönni? Úgy nézel ki, mint egy ribanc – vetette oda a szót mogorván az asszony. – De Anyu! Hát nem látod mit tettek velem? – sírta el magát a bakfis. – Ugyan mit…Tovább olvasom…