Arca helyén füst gomolyog, mely elnyel mindent, mi fény, mi remény. Könyörgés és jajszó neki méz, mit éhes medve befal lépestül. Kíméletlenebb, mint vadállat, ki élve falja áldozatát, élvezve annak minden cseppnyi fájdalmát, halálsikolyát, haláltusáját. Hol megjelenik e torz alkotása halálok halálának, sakál és sátán nászának rothadt szagú gyümölcseként, ott baj az úr, s arat a halál, mindhiába sírnak a lelkek. Ő volt! Van! És lesz! Míg a világ fel nem falja saját gyermekét. Ki bízva anyjában, annak tejétől duzzadó csecsére tapadva szívná magába az élet esszenciáját, és ezzel saját nem létező jövőjét. Két kézzel markolva az életét adó nő emlőjét! Saját magát nyugtatván: élni fog, mert dolga az! Vigyorral üdvözli a fekete ember eme tudatlan, még éppen csak megszületett tisztaságukban…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Ha egy csoport a technológiai fölényét arra használja, hogy egy másik fajt vagy népet saját szükségleteinek kielégítésére alárendeljen, az rabszolgaság.” – Központ. Itt a BRZKK 973-M-322-F-498 kolonizációs csillagközi telepes hajó. Találtunk egy a hatos szinten lévő bolygót, kilencvennyolc százalékban megfelelő fizikai feltételekkel. Az életre egyértelműen alkalmas, mi több, jelenleg is hetes szintű élettel rendelkezik. – Üdvözlöm, BRZKK 973-M-322-F-498. Ez jó hír, mégis aggasztó a hetes szintű materiális fejlődés. Gombák? – Igen. Jelenlegi számításaink szerint a kolonizálható bolygó két egész három százalékát teszik ki a gombák. – Ez meglehetősen nagy szám, kapitány úr! Biztos ön abban, hogy nem kéne inkább három piros kereszttel ellátni ezt a teljes planétát? Ne feledje! Ön egy…Tovább olvasom…
A budai vár fölött a hajnal első sugarai aranyba vonták a tornyokat. Az őrség csendben váltotta egymást, mikor egy holló rikoltása hasította ketté a levegőt. A madár fekete szárnya a királyi palota fölött körözött, mintha maga az Ég küldte volna üzenetét. – Látod, öcsém – fordult Mátyás az ifjú apródhoz –, nem véletlen, hogy hollót hordok címeremben. Ez a madár mindig megmutatja, hol az igazság. – Felség – hajolt meg a fiú –, az emberek azt mondják, különös erőd van: ahol megjelensz, a szegény ember fellélegzik, a hatalmaskodó pedig megremeg. Mátyás elmosolyodott. Szemeiben szelíd fény csillant, ám hangja komollyá vált: – Nem varázserő ez, hanem a törvény szeretete. De igaz, a nép gyakran legendát sző körém. Egyszer majd úgy emlegetnek, mint aki álruhában járta az…Tovább olvasom…
Avagy amikor egy bértollnok több rendszert is túlélve a posztján marad. András tudta, hogy ez lesz. Tisztában volt minden következményével, mégis lenyomta az entert. Kicsit kevesebb, mint két éve ismeri Tamást, a megélhetési újságírót, a rosszabb fajtából. Akinek nem tehetsége van, hanem tanult gyakorlata és ismeretségei. Amit lelketlenül ki is használ maximálisan. Az emberek félnek tőle, a kapcsolataitól, a bosszújától, attól, hogy feketelistások lesznek. Sokan figyelmeztették őt, ne barátkozzon vele. Mert egy rendkívül gerinctelen alak, ő mégsem hallgatott senkire sem. András úgy van vele, maga szereti megtapasztalni azt, akiről véleményt mond. Már az is önmagában mondott valamit, hogy Tamás arra volt büszke milyen sok helyről kitiltották már. Ám de András a lázadót látta benne, aki…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Lassan este tizenegy óra volt már. Kollár Béla egykedvűen vetette meg ágyát és lefekvéshez készült. Fejében még kavarogtak a délutáni gyűlés emlékei. Igazából a gyűlés legfontosabb témája az volt, hogy a tavalyról „megörökölt” hátrányt miképp is váltják előnyre. Kollár elvtárs nagyon szégyellte magát, és nem győzte hangsúlyozni, hogy idén minden erejét összeszedve, sőt megduplázva fogja a szocializmust építeni. A szégyenteljes 1950-es év után, amely során mindössze 170%-ra teljesítette az előírt terveket, az 1951-es év a dicsőség és a győzelem éve fog lenni. Idén igenis vaskézzel fog csapást mérni az imperialistákra, és megmutatja, hogy mit is jelent Rákosi elvtárs hű gyermekének lenni. Kollár Béla egyszerű fémipari munkás volt. Beosztása szerint olvasztár. Szerette a munkáját…Tovább olvasom…
Néhány éve meglátogattam egyik iskolai haveromat egy cégnél, ahol akkoriban dolgozott. Amint beléptem a szobányi méretű, tökéletesen beüvegezett liftbe, és halk, duruzsuló zeneszó fogadott, mintha azonnal átláthattam volna a vállalati manipulációs politika minden ördögi csínját-bínját. Ti. a munkavállalókat miként lehet hatékonyan, rábeszélő, szép szavakkal manipulálni, hogy elsősorban közalkalmazotti fizetésekért görizzenek egész álló nap, és mire év végére kerül a sor – a hatásos reklámkampány során –, szintén elhitetik velük, hogy fényes előléptetési lehetőségek várnak még rájuk, csupán csak még egy-két évet kell várni szépen csendben, meglapulva, semmiről sem tudva, és természetesen a lehető legalázatosabban. Amint kiléptem a liftből, fogadóterem helyett széles, téglalapszerű…Tovább olvasom…
A rendkívül csinos, stílusos, modern nőn párducmintás bunda volt, ami akárcsak szintén színben vele összepasszoló magassarkú csizmája egy vagyonba is belekerülhetett. Porsche terepjárójából szállt ki, miközben egyik kezében félmillió forintos okostelefonján egy fontos, üzleti jellegű hívást intézett, míg a másik kezében egyre idegesebben, egyre feszültebben kezdte rángatni lenszőke hajú, kékszemű kislányának pufók kezecskéit. – Gyerünk már Lili! Mi lesz! Mozogj! – parancsolt rá hangosan, és minél inkább sürgette a kislányt, annál inkább érezhető volt, hogy elveszti irányítását a rohanó percek felett, és robbanással fog fenyegetni az adott atombomba-pillanat. – Anyuci? Miért vagy dühös? Valami bajt csináltam?! – kérdezte közepes méretű plüssmackóját erősen magához szorítva a kislány…Tovább olvasom…
Legalább másfél mázsás, pöttöm, pingvinalkatú, márkás öltönyt viselő, folyamatosan szivart pöfékelő emberke lépett be a nagy, stílusosan felújított üvegezett irodaházba. A recepción posztoló, unatkozó, gorillatestű biztonságiak szinte azonnal megállították, és kérdőre vonták, hogy mit keres itt: – Hova? Hova ilyen nagy sebességgel, nagyapó?! – kérdezgették az öltönyös, rejtélyes emberkét, aki – látszólag – persze ügyet sem vetett a két jócskán megtermett hústoronyra, ehelyett máris hívta a személyi lift hívógombját. – Hékás, öregapó! Hozzád beszélek! Mit akarsz itt, mi?! Jobb lesz, ha szépen megmondod, hogy mit a jó büdös francot akarsz! – követelőztek most már egyértelműen fenyegetően, ellenségesen. A pingvines, öltönyös emberke visszafordult; aprólékosan végigmérte a két idióta…Tovább olvasom…