„hűség” – novellák címszó szerint

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 11. 16. 18:11 Lírikus ❤️ 2 👁️ 141

A falu legvégén, ott, ahol az aszfalt már elfogyott, és a földút pora beleveszett a mezők szélébe, állt egy öreg vályogház. A vakolat a legtöbb helyen lepergett róla, az eresz rozsdás bádogja úgy csöpögött, mint egy kiszáradt öregember könnyei. Az ablakban repedezett üveg, belül sárgás, megfakult csipkefüggöny. Bent a házban egyszerűség uralkodott. A sparhelt mellett egy kicsorbult zománcos lábas, a sarokban egy kopott, leülésre mindig recsegő karszék. A falon egy régi, megsárgult esküvői fénykép: Bandi bá fiatalon, fehér ingben, oldalán felesége kezében egy vadvirág-csokorral, amit maga szedett. Az ágy felett egy feszület, mellette a párnára hajtva egy vékonyka kendő, amelyről az öregember azt állította, még az édesanyjáé volt.
A konyhaasztal mindig takarékosan terített: egy…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 19. 22:14 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 23

A hajnali köd lassan ráült a mezőre, a nap még csak sejlett a fák mögött. A régi, szürke fakerítés mellett egyetlen rózsatő állt — harmat gyöngyözött a levelein, a szirmai halványrózsaszínben ragyogtak.

Barna megállt előtte. Ugyanazon az úton lépett végig, amelyen tíz éve utoljára. A vállán a kopott katonakabát, a tekintetében az a súly, amit a háború felpakol az ember lelkére. Lehajolt, óvatosan leszakította a rózsa legszebb virágát.

— Hazaviszlek az én drága feleségemnek — mondta halkan.

A ház, amely előtt megállt, nem változott sokat. Csak a vakolat kopott meg, és a kapu nyikorgott egyet. Barna megtorpant. A szíve gyorsabban vert, mint bármely csatában. Kopogott.

Léptek közeledtek, majd kinyílt az ajtó. Melissza állt ott. A haja hosszabb lett, az arcvonásai érettebbek, de a…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:37 Kaland ❤️ 0 👁️ 11

Lassan bandukolt a ló. Corvinus már majdnem elveszítette az eszméletét, amikor megpillantotta a távolban a pici faházat. A teraszon mécses világított, a telihold pedig úgy ragyogott, hogy a ló szőre kékes-feketén fénylette.

– Holdfény… igen, ez lesz a neved! Holdfény! – suttogta Corvinus nehezen. – Vigyél a fény felé, barátom. Hátha emberek laknak ott, és adnak szállást nekünk. De mindegy, bárki lakik ott… barátom… nem érzem jól magam… siess.

Már besötétedett, mire elért a házig. Lassan leszállt a lóról, és nehezen kikötötte.

– Holdfény, maradj itt… én bekopogok.

A házban egy borzcsalád élt: papa, mama és három fiú. Közülük most csak a két picike volt otthon.

– Ki lehet ilyen későn? – kérdezte a borz papa, a tűz mellett pipázva. – Mindjárt megnézzük…

Lassan odasétált az…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 16. 16:09 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 51

Az életem egy káosz mióta szakítottunk Danival. Öt évet vett el az életemből, és öt évet én is az övéből.

Nem is értem, hogy bírtuk egymás mellett, hisz ha belegondolok, többet vitatkoztunk, mint amennyit jóban voltunk. Az első néhány hónap csodás volt; még lappangott a levegőben a rózsaszín köd. Aztán eltűnt. Jöttek a problémák. Eleinte magamnak sem mertem beismerni, de talán legbelül éreztem, hogy mikor beléptél az életembe, valami megváltozott. Hirtelen mintha földrengés lett volna a szívemben, és a gyomrom összerándult.

Eleinte csak munkatársak voltunk, aztán szoros barátság alakult ki köztünk. Te voltál a támaszom, a menedékem. Mindig neked sírtam ki magam Dani miatt, és te adtál tanácsot.

Danit abszolút nem zavarta, hogy mi ennyire jóban vagyunk, néha még át is hívtunk…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 21. 10:58 Élet ❤️ 4 👁️ 27

Esős, szomorkás reggelen, viharvert teherautó döcögött az erdei úton. A fák tövében hóvirágok, ibolyák búcsúztatták a telet. A bokrok is ébredeztek, óvatosan bontogatták rügyeiket. A hajnaloknak még foga volt, de a fülemüle, már hirdette a tavaszt. Teljesen biztos volt benne, hogy az ő trillázása kényszerítette térdre a telet.
 A kocsi, öreg tanya udvarára kanyarodott be, fekete füstöt pöfögve. Pocakos, kertésznadrágos, bojtos, kötött sapkát viselő, negyvenes férfi ugrott le a vezetőfülkéből.
– Lajcsi bácsi! Meghoztam az ajándék tüzelőt!
Világos színű, nagy bundájú alacsony kutya szaladt elő valahonnan. Barátságos farkcsóválással üdvözölte a jövevényt.
– Szevasz Heki! Hol a gazdád?
– Itt vagyok. Te vagy az, Karcsi? – lépett ki az istállóból egy, szikár, borostás öregember viseletes…

Írta: Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods) 📅 2026. 01. 21. 13:47 Szerelmi csalódás ❤️ 2 👁️ 19

Violában egyre nőtt a nyomás, a bűntudat és a boldogtalanság. Menyasszonyi ruha próbájának végső simításainál a tükörbe nézve hullani kezdtek keservesen a könnyei. Hajni és Vivi izgatottan összenéztek. Az édesanyjuk nagyot sóhajtott, miközben az orrnyergét kezdte masszírozni ujjaival. Vivi odament testvéréhez, és átölelte őt. Nem szólt semmit, a csend többet mondott bármilyen mondatnál vagy vigasznál.

Miután végeztek, hazafelé Viola a város hatalmas épületeit, üzleteit nézte. Gondolataiba merengett, míg a némaságot édesanyja törte meg.

– Remélem, hogy esküvőd napjára megnyugszol, Viola! A magad nyugalma érdekében felejtsd el Vendelt, ő már a múlt…

Viola könnyes szemekkel édesanyja felé nézett.

– Anya…

Az édesanyja fújtatott egyet.

– Gondolj bele, hogy idáig milyen csodás…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 30. 10:24 Élet ❤️ 2 👁️ 19

A Kutya kicsi korában került az Emberhez. A férfi akkor mélyponton volt. Munkáját elveszítette, párja faképnél hagyta, és ahogy az emberek között nem ritka, barátai eltűnedeztek. Egy bádog-szürke téli délután sötét gondolatokkal baktatott hazafelé az üres lakásba. A nyüzsgő aluljáróban egy asszony kölyökkutyákat kínált kosárból. A nő, a rengeteg ember között, már messziről csak őt figyelte, mintha rá várna. Az Ember hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztotta a legaranyosabb barna gombócot. A házban megint nem működött a lift, gyalog cipelte fel a nyolcadik emeletre. Lihegve nyitotta az ajtót, berakta a Kutyát s újra lement. Maradék pénzéből kosárkát, tálkát, tápot vásárolt. Mikor visszaért, a csöppnyi jószág vinnyogó örömmel fogadta. 
Gyakran járt el munkát keresni. A sok sikertelenség…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 05. 07:03 Romantikus ❤️ 1 👁️ 13

Drága Feleségem!

Már számtalanszor elterveztem, hogy vajon mit is fogok neked majd mondani, ha arra kerül a sor, hogy egyikünknek távoznia kell e földi világból.

Ahogy a nappalok és éjszakák követik egymást, sokszor úgy érzem, mintha szándékos köd vagy sötét hályog borulna rám, mely egyaránt kihatással van rémálmaimra, rossz, depressziós közérzetemre, és amely minden bizonnyal rendkívül nagyban befolyásolja a világhoz való hozzáállásomat.

Még most is emlékszem arra a napra, mikor megismerkedtünk egymással. Te farmer és szokványos fiús öltözék helyett meglepően stílusosra és csinosra vetted a figurát; szoknyát vettél, hosszú, dús borostyánzuhatag hajadat kibontottad, hogy belekaphasson a gyenge déli szél, és hogy a hatást még jobban növelhesd, egy könnyed, nyárias kalapot is…