Egyre jobban verejtékezni kezdett. Elvégre mégiscsak tizenhárom év telt el, és – több mint valószínű – a kislány, akiről néhai csoporttársa azt állította, hogy az övé, egészen biztosan vegyes fogadtatásban fogja részesíteni őt. Már ha egyáltalán ténylegesen kiderül, hogy valóban az ő lánya-e, és nem valami átverés, aminek egyetlen célja egy kisebbfajta manipulatív vagyonszerzés. – Ne izgulj semmit, Drágám! Istenien festesz! – filigrán, csinos barátnője még egy utolsó igazítást végzett a folyamatosan félrecsúszott nyakkendőjével kapcsolatosan, majd megigazította a zakója válltömését is, hiszen az időközben szinte folyamatosan csúszkált. – Így ni! Pompásan áll! – gratulált kicsit saját magának is a jól végzett munkáért. – Nagyon köszönöm! Édesem, nem kellene egy Teddy-mackó helyett valami…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Egyáltalán nem kellett volna vele annyira szigorúan, következetesen bánnia, mint annak idején az anyai nagyanyjának ővele!” – futott át sebtiben az agyán, amikor egy fülledt, párás hajnali órán a karosszékben már félig alva várta meg tizenhat éves lányát, akit elengedett bulizni, mert másnap lesz a születésnapja. „De persze mi van akkor, ha valami nagy baja esik, esetleg megsérül, mert valamelyik barátnője nem vigyáz rá eléggé?!” – kusza kérdések sorozata cikázott át hasogató, kínzó fejfájásától agyának fogaskerekei között. – Szívem? Miért nem jössz lefeküdni? Biztos vagyok benne, hogy Kira tudja, mi csinál! Már kiskorában is talpraesett volt! Szerintem jól neveltük! – jegyezte meg álmos hangon a még mindig gyönyörű asszony, aki most kótyagosan lépkedett ki a tökéletesen koromsötét…Tovább olvasom…
Petra egyre inkább gyanakodott. Apja az utóbbi időben egyre többet dolgozott, és sokszor előfordult, hogy az éjnek évadján hajnali kettő–három óra magasságában tévedt csupán csak haza, amikor már mindenki lefeküdt. Petra éber alvó lévén azt is bármikor meghallotta volna, ha egy gyufaszálat sercentenek el, és az nemes egyszerűséggel elég, vagy ha egy aprócska, miniatűr kötőtű landol a kemény padlón. Másnap aztán apja rendszerint úgy igyekezett kárpótolni kis családját, hogy Petra kapott valami puccos, legtöbb esetben szépségápolással kapcsolatos dolgot, esetleg egy bizsuszerű ékszert, melyet kedvére viselhet, míg anyukája igazi ékszert kapott, és mindig kölcsönös mentegetőzések közepette igyekezett megköszönni el nem múló hálával férje nagylelkűségét. – Jaj, apukám! Hát igazán nem…Tovább olvasom…
A Kőbánya-kispesti metróállomás valóságos csillogó-villogó ünnepi kavalkádba öltözött. Mintha egy hatalmas, örökkétartó ünnepséget akartak volna szervezni számára. Persze eltekintve attól a groteszk, nonszensz valóságtól, mely leginkább az elgórált szemetes- és chipszes zacskókban, az ingyen főtt ételért kígyózó sort álló hajléktalanokban mutatkozott meg. Angélát már csak egy hajszál választotta el az eredményesnek nevezhető érettségi vizsgahéttől, amikor is társadalmi munkát is kellett vállalnia, mert egy felsőbb vezető ezt kitalálta. A folyamatosan lázadó kamasz lánynak ez csöppet sem tetszett. Elvégre ha valaki érettségire készül nagy gőzerővel, akkor a legkevésbé sem fogja érdekelni a kötelezően előírt társadalmi, szociális munkavállalások száma, melyek persze kötelező érvénnyel…Tovább olvasom…