16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A fiatalember fásultan bámulta a televízió képernyőjét. Hónapok óta semmi sem érdekelte, kikapcsolta a készüléket, és kibotorkált az erkélyre csak úgy megnézni a térpanorámának becézett főváros részletét. A jellegzetes Duna mintha szándékosan ketté akarta volna szelni a Margit-szigetet, akár az érett dinnyehéjat. „Jellemző!” – gondolta. Már a Margit-szigetre sem mehet az ember csak úgy a kedvére sétálni, vagy épp bámészkodni, hiszen hemzseg az alkalmi sport- és fitneszmániások gyülekezetétől. Aztán olyan újdonsült, főként sztáranyukákkal volt tele, akik előszeretettel szenvedtek megfelelési és bizonyítási kényszerekben. Elvégre hogy nézett volna ki, ha egy kétgyerekes bombázó anyuka nem fér bele a nyár kezdetén a vadiúj bikinijébe, mely előnyösen megmutatja hasizmát és egzotikus…Tovább olvasom…
Hajnali fél ötre jár az idő. Szempillái már megint beleragadtak a csipák iszapos masszájába. Azonnal a tisztálkodási műveletek legkényesebb része következik, ami csak elképzelhető! Fürdőszobába siet, és megpróbálja kiszabadítani még jócskán éber kómában leledző, hamvas, holdvilágszerű arcát az álom, és az ébrenlét közötti tartós fogság sávjából! Előbb az arcmosással kezdi, aztán jöhet a fogmosás. Fésűjét nem igazán szokta használni, mert rendszerint hozzászokott, hogy rövid, extravagáns, tüskeszerű tincseivel hívja fel magára a figyelmet; mintha ez is hozzátartozna egyedi, egyéni személyisége különleges márkajelzéseihez! Tegnapról talán még maradhatott egy kis szelet csokis süti, vagy valamilyen emberi gyomornak is elfogadható élelmiszer, és egy kis csokitej! A csokoládé tartós, és…Tovább olvasom…
Először arra gondolt, hogy tesz az egész világra. Ugyan már! Ki a fenét érdekel, hogy elégtelenre sikeredett a dolgozata, ráadásul éppen szófajtanból? Már sokszor figyelmeztette az illetékes docensasszony, hogy jobb lesz vigyáznia magára, mert ha így folytatja – tetszik, nem tetszik –, meg fogja buktatni, és akkor majd nézhet, mert mondattanra se mehet. – Sándor, legyen olyan jó, és adja le ezt a magyar szakot! Lássa be, kérem, hogy az Ön értelmi képességei meghaladják ennek a szaknak az elvárt követelményeit. Arról meg nem is beszélve, hogy az Ön személyisége demoralizálja azon kiváló hallgatóinkat, akiknek az intelligenciahányadosa jóval meghaladja az Ön teljesítményét. – Nem lehetett pontosan tudni, hogy vajon a pápaszemes, kék, gülüszemű boszorka egyszerűen csak nyíltan megalázza és…Tovább olvasom…
(Részletek Mimi naplójából) – 5. rész Június 9. Elhatározásomat tett követte. Átböngésztem Google bácsi jegyzeteit, hogy legalább némi ismeretem legyen a vízi gimnasztikáról, pontosabban az aquafitnessről. Merthogy így hívják ezt a vízben mozgó emberek közös tornáját, ugrabugrálását. Megtudtam még egy számomra nagyon fontos dolgot: az aquafitnesshez nem szükséges az úszás ismerete, azaz a „nem úszók” számára is ajánlott ez a sporttevékenység. Na, akkor ezt nekem találták ki, mondtam magamnak. Ugyanis én nem tudok úszni, valami gyerekkori fóbia miatt. Azt hiszem, apu megpróbált úszni tanítani, aztán, amikor úgy gondolta, hogy most már talán menni fog segítség nélkül is, elengedte a fürdőruhám „korcát”, én meg elsüllyedtem. Persze apu azonnal kirántott a vízből, de attól kezdve csak…Tovább olvasom…
(Részletek Mimi naplójából) – 4. rész Május 29. Igen, ahogy azt már múltkor említettem, elkezdtem kocogni... azaz elterveztem, hogy kocogni fogok. Mit meg nem tesz az ember az egészsége kedvéért, bla-bla... Ismerős szöveg, igaz? Az orvosnőm is azt hajtogatta: több mozgás, több folyadék, egészséges táplálkozás... Erre a kocogásra is csak azért „beszéltem rá” magam, hogy rendbe jöjjön a vérnyomásom, és ne kelljen gyógyszert szednem. Most pedig következzen kocogásom története: Az első kocogási akcióm még pénteken, az orvosi ellenőrzés után „zajlott le”... Akkor valahogy nagyon a szívemre vettem a doktornő szavait. Otthon előkotortam a szekrény aljáról a régi tréningnadrágomat, és felvettem, azaz csak felvettem volna, de valahogy nem sikerült. Ezek szerint a plusz tizenkét kiló itt…Tovább olvasom…
Amint azonnal lecsapott az állásajánlatra, úgy érezte magát, mint egy dögkeselyű, akinek csupán rágós, kidobott mócsingos koncok, olcsó húscafatok maradtak, amiken legalább még elrágódhat… Gábornál ez volt a lehető legbiztosabb jele a félszeg önbizalomhiánynak. – Fiam! Állást úgy kell keresni, hogy ebben a világban mindent el kell vállalni! Aztán az már mindegy, hogy szereted is, amit csinálsz! Érted?! – mondogatta neki mindig jószándékú nagymamája. – A munkáltatók érezzék azt, hogy pótolhatatlan lehetőségek szalasztanak el azzal, ha nem vesznek fel! Mégsem ebben a szellemben készülődött az állásinterjúra; szövetnadrág, lehetőleg fekete, hozzá fehér ing, disztingvált nyakkendő, mely a rengeteg mosástól kissé már meg is kopott! Mégis a jólápoltság egyetemes benyomását keltette, ha…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Azt hiszem, minden embernek szüksége van a tudatos magány megélésére. Főként azoknak, akiknek a személyisége alapból egyfajta „magányos farkas” vagy, ha tetszik, „örök lázadó” stílussal párosul. Szüleim elfoglaltak voltak, és kisgyerekként az ember kicsit hamarabb megérti, hogy a szülők elsősorban azért dolgoznak, hogy imádott gyerekük semmiben se szenvedjen hiányt, és persze mindent megkaphasson, ami egy hozzávetőlegesen egészséges gyerekkorhoz segítené hozzá. (Persze többé-kevésbé.) Különös, furcsa gyerek lehettem, mert önző módon mindig is elsősorban a saját dolgaim után mentem, és csupán olyan dolgok érdekeltek, melyek kíváncsiságomat, érdeklődésemet felkeltették. Mindig úgy képzeltem, mintha egy film főszereplője volnék, aki sárkányokkal vagy űrmutánsokkal viaskodik, és akinek…Tovább olvasom…