„kutya” – novellák címszó szerint

Írta: A. J. Vale 📅 2026. 01. 09. 15:18 Egyéb ❤️ 2 👁️ 27

Ahogy előbújtam kotorékomból, a kora tavaszi, enyhén fújó hideg szél belekapott vörös, tömött bundámba. Mintha apró ujjak túrtak volna a sűrű szőrszálak közé, ám a fagyos levegő érintése nem érte el bőrömet. Vörhenyes bundám megvédett a hideg levegő tolakodó furakodásától.
Gyomrom hangosan megkordult, jelezve, ideje ismét vadásznom.
Nagyot nyújtóztam a hatalmas, öreg fűzfa tövében, aminek gyökerei között bújt meg a rókaváram.
Második télen használtam ezt a helyet, amit egy borz hagyott hátra. Tágas volt, tele mély, kacskaringós járatokkal. Legnagyobb előnye az volt, hogy két kijárattal is rendelkezett. Az egyik közvetlenül a fűz tövében, a másik jóval távolabb, egy magányosan álló erdei fenyő lábánál.
Felemelt fejjel tekintetemet az égre emeltem, amit szürke, gomolygó felhők szeltek…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 01. 06. 08:08 Humor ❤️ 2 👁️ 16

Vera idősgondozóként dolgozik Ausztriában. Mivel már több mint tíz éve ápolja az öregeket, nagyon sok tapasztalatra tett szert. A német nyelv sem okoz számára problémát. Nem úgy a kezdetekben…
Vera nevetve emlékszik vissza az első gondozottjánál átélt kissé kellemetlen, tragikomikus helyzetre:

„Elhatároztam, hogy Lotte néninek csirkepörköltet főzök. Mondtam is neki:
– Olyan jó pörköltet főzök magának, hogy mind a tíz ujját megnyalja majd!
(Németül a csirke Huhn, a kutya pedig Hund…)

Fél óra múlva Lotte néni bekukkantott a konyhába, és megkérdezte:
– Mi jót főzöl?
(Szegény elfelejtette, hogy előbb mondtam neki, mi is lesz a mai menü – ez megbocsátható, hiszen kezdődő Alzheimer-kórban szenvedett, itt-ott már kihagyott az emlékezete.)

– Kutyapörköltet! – vágtam rá mosolyogva. –…

Írta: Szabó Szabina 📅 2025. 12. 21. 23:43 Élet ❤️ 0 👁️ 13

Csendes hajnal volt, az emberek nagy része még aludt. Kint is alig mozdult valami, csak egy-két éhes galamb próbálta a jéggé dermedt hó alatt megkeresni a reggelijét. A külvárosi részen mindent szépen betakart a hó, letisztult a kép. Csak pár hókupac törte meg a táj simaságát. A gyerekek kedvéért mindig máshová lapátolták össze, hogy tudjanak hócsatázni. A kupacokból sáncokat építettek, amit a jég vastag réteggel vont be. Az ajtó halkan nyílt ki, s egy pillanatra megállt keretében a férfi, és végignézett a feljárón. Esett az éjjel is egy nagyobb mennyiség, volt értelme felkelni. Kilépett, s megfogta az ajtó mellé támasztott lapátot. Megfigyelte a dombokat, mit nem szabad eltakarítania, a gyerekek kedvéért. De egy percre is elidőzött egyen, amire nem emlékezett, hogy tegnap ott lett volna…

Írta: A.K. András. 📅 2025. 12. 21. 14:12 Humor ❤️ 0 👁️ 12

Avagy a darázs esete a trottyos citrommal

A Balázs famíliában mindenki szereti a citromot. Miért lényeges ez? Ez a magyarázat arra, miért repül az a darázs kissé kótyagosan az autópálya felé. Az a darázs, aki éppen az előbb szállt le a kerítés nélküli kis kertjükbe falatozni egy keveset. De kezdjük is az elején. Szép hétfő reggeli nap volt!

Ez marhaság! Nincs olyan a világon, hogy szép hétfő. Narrátor létedre lehetne több eszed, egyeske!

Már megbocsáts, de ez az én elbeszélésem! Egy elbeszélésben egy narrátor van. Azt meg ugyebár nem kettesnek hívják. Úgyhogy pofa be!

Akkor is marhaság! Szép hétfő, kótyagos darázs és család, aki szereti a citromot.

Halk puffanással nyomatékot adott egyeske érveinek, majd letette az öntöttvas palacsintasütőt.

Szép hétfő reggeli nap volt!…

Írta: Láng Attila D. 📅 2025. 12. 20. 20:17 Humor ❤️ 0 👁️ 14

– Szaglászom a fenekét, mivel szolgálhatok?
– Szaglászom a fenekét. Egy cicát szeretnék.
– Tépésre, kergetésre?
– Kergetésre, főleg fára, a kölyköknek, tudja, most nőnek bele a korba.
– Hány?
– Három, két fiú, egy lány.
– Nagytestű vegyesek, mint kegyed, nemde?
– Igen, bár van bennük egy kis foxi, tudja, apai ágról.
– Értem, hát akkor ezt a modellt ajánlom. Elég temperamentumos, hogy sokáig lekösse őket, és jól mászik fára.
– Dió- és almafával kompatibilis?
– Tökéletesen, asszonyom. De ez a másik is kiváló minőség, valamivel lassabban mászik, viszont nagyon szereti lógatni a farkát az ágról, ami fontos a kölykök mozgásigénye szempontjából.
– Mennyire lassan mászik?
– Ó, ezt nem fogják az első héten szétszedni, asszonyom. Egyébként garancia van rá, ha elkapják, csak hozza…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 23:48 Karácsony ❤️ 0 👁️ 21

A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála.

– Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ.

Ekkor léptek…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 11. 16. 18:11 Lírikus ❤️ 2 👁️ 138

A falu legvégén, ott, ahol az aszfalt már elfogyott, és a földút pora beleveszett a mezők szélébe, állt egy öreg vályogház. A vakolat a legtöbb helyen lepergett róla, az eresz rozsdás bádogja úgy csöpögött, mint egy kiszáradt öregember könnyei. Az ablakban repedezett üveg, belül sárgás, megfakult csipkefüggöny. Bent a házban egyszerűség uralkodott. A sparhelt mellett egy kicsorbult zománcos lábas, a sarokban egy kopott, leülésre mindig recsegő karszék. A falon egy régi, megsárgult esküvői fénykép: Bandi bá fiatalon, fehér ingben, oldalán felesége kezében egy vadvirág-csokorral, amit maga szedett. Az ágy felett egy feszület, mellette a párnára hajtva egy vékonyka kendő, amelyről az öregember azt állította, még az édesanyjáé volt.
A konyhaasztal mindig takarékosan terített: egy…