Néha olyan érzése van az embernek, mintha a többi ember szándékosan már-már előre provokálná az adott jelent azzal, hogy egyszerűen és megrögzött könnyelműséggel kiprovokálja a saját magánéletét! Hiszen láthatjuk, naponta hallhatjuk, és mégsem tudunk eléggé hinni a fülünknek, hogy az ún. híresebb vagy ismertebb emberek mennyire előzékeny és ugyanakkor szinte már feltűnő exhibicionistasággal mutogatják kis családi fészküket, és a hosszú, kitartó évek összehozott tárgyiasult gyümölcseit. Szinte már kedvünk lenne néhanapján a saját hajunkat tépdesni, vagy legalábbis fejünket illedelmesen és minden kockázattól mentesen a falba verni, mert a zöld szemű kis szörnyeteg – a tudatos féltékenység –, hogy másnak jobban megy, és akkor nekem meg miért nem sikeredik semmi, megfertőzi, majdhogynem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Meglepő módon a polgári esküvőre kevesebben érkeztek, mint a már hagyományossá vált templomi keretek között megtartott, ünnepi szertartásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy az Úr színe előtt való igazságtétel fontosabb, mint az egyszerű emberek nyelvén közölt és elmondott igazmondás. A házasságkötő teremben az ifjú fiatalasszony már szépen – ahogy illő, és ahogy kell –, hófehér ruhában, elegáns fehér színű ujjvédővel és tiarás fejékkel volt földíszítve, míg a másik teremben az újdonsült vőlegény egy jelentősen kikoptatott, zöld színű zokniban próbálta átvészelni a rá várakozó megpróbáltatásokat; ha egyáltalán lehetett ezt így nevezni, mert kifogástalannak tűnő vajas, mályvaszínes öltönyéhez éppenséggel csöppet sem passzolt a zöldes színű és velejéig elkoptatott zokni. Az ismerősök és az…Tovább olvasom…
Amikor először találkoztak az egyik gyerekkori csajos barátnője esküvőjén, azonnal feltűnt neki a férfi különös, már-már szinte tökéletesen gyerekes, nagyon romantikus viselkedése. Gondolta, azonnal megszólítja. Annál is inkább, mert a lenyűgözően szívdöglesztő, ejtett vállú kisestélyi ruhája – melyben valósággal alig kapott levegőt a méregdrága ruhadarabban, melyet persze külön erre az alkalomra vásárolt magának. – Látom, hogy te sem igen bírod az esküvőket! Szabad ez a hely? – kérdezte kissé elfogódottan, de máris elpirult, és a szíve hevesen kezdett lüktetni, amikor a furcsa és gyerekes férfi már hirtelen fel is pattant a székéből, és kihúzta előtte a széket. Ezzel is jólneveltségét bizonyítva. – Köszönöm… ööö… ez igazán nagyon kedves tőled… – még mindig érezte, hogy fülig…Tovább olvasom…