„magány” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:08 Misztikus ❤️ 1 👁️ 48

A nap már lebukott a dombok mögött, amikor Violette felszállt a késő esti vonatra. Harmincas évei végén járt, hosszú, barna haja rendezetlenül omlott vállára, arca fáradt volt, mégis szép. Kék szemei mélyen árulkodtak arról, hogy valami régóta nyomasztja. Magányosnak tűnt, de nem a környezetétől volt elzárkózva, hanem önmagától. Egy kopott hátizsákot cipelt, benne alig néhány holmi és egy bőrkötéses napló, amit úgy szorított, mintha egy része ebben az egyszerű tárgyban lakozott volna.
Amikor helyet foglalt az ablak mellett, gondolatai mélybe húzták. Az utóbbi időben mindenki azt mondta neki, hogy változtatnia kellene az életén, új célokat keresnie, de valahogy nem ment. Úgy érezte, eltévedt az életében, mintha egy állomáson ragadt volna, ahonnan nem indul több vonat.
„Hová tartok most?…

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 11. 11. 16:46 Dráma ❤️ 3 👁️ 194

Vera, egy átlagos nő, aki negyven évesen egy hosszú kapcsolat után egyedül maradt. Bankban dolgozott, és úgy gondolta, hogy álmai hercegét épp a munkahelyén fogja megtalálni. Pénztárosként, minden férfit széles mosollyal fogadott. 
Az első dolga az volt, hogy megnézte a férfi kezét, hogy a van-e rajta gyűrű. Ha nem volt, attól még lehetett nős, mert ugye nem minden férfi szereti a gyűrűket. Itt még a körmöket is megnézte. A második, ami fontos volt neki, a ruházat. Nála, az öltöny jött be. Szerette, ha egy férfi fess. A harmadik, amire nagyon odafigyelt, az a haj. Nem szerette, ha egy férfinek hosszú volt a haja. Se kiengedve, se összefogva. A negyedik, ami számára a pont volt a mondat végén, hogy milyen hanggal, és milyen hangsúllyal szólaltak meg. Ebből tudta leolvasni, hogy…

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 11. 17. 17:35 Dráma ❤️ 1 👁️ 32

Felhők csüngtek az égből, amikor a Nap éppen álmából próbált felébredni. Érezte, egész nap esni fog az eső, de a szélre nem számított. Mikor gondolatait befejezni készült, megjelent a szél. A Nap felvette komor arcát és elbújt a felhők háta mögött. 
	Talán nem éri őt el a szél.

Poppy Payton

Azt hiszem, én vagyok a világon a legjobb barátnő. Tegnap megígértem Candice barátnőmnek, hogy ma munka után elmegyek vele a Forradalmi Ifjúsági Napokra.
	Soha életemben nem voltam még ilyen rendezvényem, talán azért, mert nem bírom a tömeget. 
	Elgondolkodtam a barátnőm miért erősködött annyira, hogy ott legyek. Szerintem egy vak randit akar összehozni. Pedig megkértem őt, hogy amíg Oliver, a volt páromat ki nem törlöm teljesen az emlékeim közül, addig egyedül szeretnék lenni. 
	Candice…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 21. 22:41 Misztikus ❤️ 0 👁️ 19

A Hold fénye gyönyörűen csillogott a tenger hullámain azon a késői estén, amikor Jason elkeseredetten ült a langyos homokban a parton. Mellette egy üveg bor, amelyet lassan kortyolgatott, de keserű és fájdalmas érzésein ez sem segített. Gondolatai és érzései sötét csapdába estek, ahonnan semmi sem szabadíthatta ki. Mindent megpróbált az elmúlt egy évben, de úgy tűnt, már csak a tenger maradt, hogy elnyelje őt a fájdalmával együtt. Meghúzta az üveget utoljára, majd elindult a víz felé.

De mielőtt elérte volna a hullámokat, megtorpant. Magába nézett, és elárasztották a gondolatok, amelyek az utóbbi időben kíméletlenül gyötörték.
Miért lett minden ilyen kilátástalan? Mit rontottam el? Miért hagyott el mindenki? Vajon van még értelme bárminek is? Nincs már erőm semmihez... De tényleg…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:00 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 11

Gyere hát, fájdalom, már nem félek tőled!
Ha látsz, nézz csak a szemembe, lásd a tekintetemet.
– Végignéztelek, követtelek, itt vagyok melletted.

Ismerlek, fájdalom. Követsz, arcod nem változik sosem.
Követsz mindig, sokszor láttalak, tönkreteszed az álmomat.
Sétálj hát tovább, ne nézz hátra, a fájdalom elmúlik, a szív megnyugszik.

Egyedül sétálva a szívemben valami megint fájdalmas,
valami szorítja az erdőben. Érzem a fájdalmam,
lehet, nem fogom legyőzni sohasem.

Te, fájdalom, ki követsz engem – miért szakítod szét a szívem?
Erdőben bolyongva egyedül járok, s mindig egyvalamire gondolok.
Vizes falevelek, magány, szerelem… miért hagytál el vajon engem?

– Én vagyok az, a fájdalom. Mögötted állok, arcodra vágyok.

Ramóna mosolyogva, sírva fordult hátra, úgy nézte…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:13 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 9

Február némán mosolyog.
Szakad az eső, hideg a szél, mely a szememben a Februárt idézi.
Szép ez a séta, egyedül, gondolkodva.
Néha csak a friss levegő szorul a torkomba.

Februárban, némán mosolyogva állok,
egy csodálatos világot látok.
A kérdésem viszi a szél, suttogva, halkan,
egy februári hajnalban, titokban.

Megtalálsz, Február? Mert ez a neved.
Már így hívlak, szerelmem – most már ez a neved.

Sétálva, magasra nézve, hidegben állva várok.
Rád találok. Február egy csodálatos álom.
Itt vagy mögöttem – kelts fel, ez most tényleg egy álom.

Szépen esik… februári eső esik.
Február némán mosolyog,
arcomba nézve, fényes szemekkel, suttogva.

– Február vagyok… csak álmodtad.
Csukd be a szemed, menj tovább halkan –
szólt a szél hangja, hangosan.

Február lassan…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:18 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 14

Szomorú ez a vasárnap, szakad az eső.
Mint mindig, csepeg a víz, folyik az ablakon.
Szemed tükrét keresem, de nem találom.

Szomorú a vasárnap, mindig nélküled.
A lelkem száll, keres téged
a szomorú, hideg eső közepette.

Kereslek némán, vízbe burkolózva.
Hallgatom… esik az eső.
Szomorú vasárnap, nélküled örökké menő.

Szomorú vasárnap, esik az eső.
Az arcod látom, az ablakból figyelve.
Az esőcseppekkel együtt merengve
nézem az esőt egyedül, az ablakon át.

Szomorú vasárnap, megint eljöttél,
de valamit nagyon elfelejtettél.
Hiába vagy szomorú, és hiába próbálsz bántani,
a lelkem figyel, lát téged,
és örökre egy csillagba mélyed.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:36 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

A tél vastag, fehér takarót terített a kis falu fölé. A házak ablakaiban meleg fény pislákolt, az utcákon lassú léptekkel sétáltak az emberek. Mindenki tudta, hogy különleges este közeleg: karácsony.

A falu szélén, a fenyőfák között állt egy kis ház, amelynek csöndes falai egyetlen lakót óvtak. Annát, a magányos nőt, aki évről évre egyedül töltötte az ünnepet. Fiatal korában boldog család vette körül, ám a sors kegyetlensége egy balesetben elragadta tőle férjét és gyermekeit. Attól a naptól kezdve minden karácsony ugyanazt a fájdalmas ürességet idézte fel számára.

Idén azonban valami egészen más történt. Anna érezte, mintha egy halk, titkos hívás szólítaná, hogy ne zárkózzon el tovább. Mintha a szeretet valami más formában keresné az útját felé. Amikor reggel felébredt, egy kis…