„magány” – novellák címszó szerint

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 11. 11. 16:46 Dráma ❤️ 3 👁️ 190

Vera, egy átlagos nő, aki negyven évesen egy hosszú kapcsolat után egyedül maradt. Bankban dolgozott, és úgy gondolta, hogy álmai hercegét épp a munkahelyén fogja megtalálni. Pénztárosként, minden férfit széles mosollyal fogadott. 
Az első dolga az volt, hogy megnézte a férfi kezét, hogy a van-e rajta gyűrű. Ha nem volt, attól még lehetett nős, mert ugye nem minden férfi szereti a gyűrűket. Itt még a körmöket is megnézte. A második, ami fontos volt neki, a ruházat. Nála, az öltöny jött be. Szerette, ha egy férfi fess. A harmadik, amire nagyon odafigyelt, az a haj. Nem szerette, ha egy férfinek hosszú volt a haja. Se kiengedve, se összefogva. A negyedik, ami számára a pont volt a mondat végén, hogy milyen hanggal, és milyen hangsúllyal szólaltak meg. Ebből tudta leolvasni, hogy…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 15. 20:02 Élet ❤️ 5 👁️ 54

Ági magányosan élt szépen rendben tartott házában. Udvarán sok szép virág virított, az öröm, a vidámság, mégis messze elkerülte. Egyedül volt az emlékeivel, a fényképekkel, a sok munkától megfáradt testével, az egyre többször kellemetlenkedő nyavalyáival, gondolataival. Azzal már rég nem foglalkozott, hogy haja megőszült, egyenes, büszke járása mára kicsit megroskadt, és bizony a ruhái sem a legújabb divatot követték.
Gyuri fia, apja halálakor még kisiskolás volt. A gyászév letelte után ketten is próbáltak közelebb kerülni hozzá, de Ő mindkettő férfinak határozottan nemet mondott, mert nem akart egyetlen fiának mostohaapát. A csinos középkorú özvegyasszonyról hamar elterjedt a pletyka, hogy megközelíthetetlen. Nem törődött senkivel és semmivel, még magával sem, csak a munka, meg a munka…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:08 Misztikus ❤️ 1 👁️ 48

A nap már lebukott a dombok mögött, amikor Violette felszállt a késő esti vonatra. Harmincas évei végén járt, hosszú, barna haja rendezetlenül omlott vállára, arca fáradt volt, mégis szép. Kék szemei mélyen árulkodtak arról, hogy valami régóta nyomasztja. Magányosnak tűnt, de nem a környezetétől volt elzárkózva, hanem önmagától. Egy kopott hátizsákot cipelt, benne alig néhány holmi és egy bőrkötéses napló, amit úgy szorított, mintha egy része ebben az egyszerű tárgyban lakozott volna.
Amikor helyet foglalt az ablak mellett, gondolatai mélybe húzták. Az utóbbi időben mindenki azt mondta neki, hogy változtatnia kellene az életén, új célokat keresnie, de valahogy nem ment. Úgy érezte, eltévedt az életében, mintha egy állomáson ragadt volna, ahonnan nem indul több vonat.
„Hová tartok most?…

Írta: Gyurkó Mónika 📅 2025. 12. 24. 09:43 Karácsony ❤️ 1 👁️ 35

Hát, újra itt vagy… eljöttél, pedig nem is hívtalak.
Kint nagy, kövér, sötét dunyhák fedik az eget, mintha az ég is csak szomorúan, belenyugvón figyelné léptedet.
Mondd, mit akarsz? Látom, kicicomáztad magad… hogy vigasztalni jöttél? Engemet? Hát nem látod, hogy milyen tökéletesen élem életem? Hogyan? Most meg azt mondod, nézzem a ragyogó, csillogó, villogó fényeket?
Hát legyen, de csak mert tudom, addig úgysem mész el… nézem…
Valóban, az a kis világító szarvas nagyon kedves a szomszéd udvarban… Most meg hiányolod, hogy én miért nem díszítek? Újra? Újra ez a téma? Hagyd el ezt a smúzolást, mintha nem tudnád… a meghitt idill elérhetetlen fogalma már évek óta, mint egy öreg, rongyos papírgalacsin porosodik a sarokban.
Hogy mondod? Seperjem ki? Tegyem ki a szűrét? Van helyette szépen…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 01. 09. 01:42 Családi dráma ❤️ 3 👁️ 34

Zoltán a térkép fölé hajolva elmélyedten tanulmányozza Oroszország azon messzi távoli régióját, ahol Európa véget ér, és Ázsia kezdődik. Ezen belül is a Perm-i Kormányzóság területén található egyébként jelentéktelen kisváros, Lysa köti le figyelmét. Néhány hónappal ezt megelőzően még azt sem tudta, hogy Lysa létezik, jelenleg pedig azt nézegeti, hogyan lehetne oda eljutni, és ennek megvalósítására már előzetes terveken gondolkodik. Vajon mi volt az oka annak, hogy ennek a kisvárosnak a neve hirtelenjében érdeklődésének középpontjába került?

A magyarázat egyszerű: az ő esetében is, mint oly sok más esetben ez elmondható, az ok: „Cherchez la femme!”, azaz „Keresd a nőt!”

A 75 éves Zoltán esete a 34 éves orosz Oksana-val akár a 2020-as évek tipikus korrajza is lehetne, azzal együtt…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 19. 23:46 Filozófikus próza ❤️ 3 👁️ 34

Na, tessék! Ilyen is csak velem fordul elő.
Hat hónappal előtte, már készültem a nagy kalandra, hogy meglátogatom feleségemmel a külföldön élő lányom családját, akik nem is akárhol élnek, hanem a távoli, egzotikus Mexikóban, a magasra növő szúrós kaktuszok, a híres ital, a Tequila, és a hűvös misztikus templomok földjén.
Előtte még soha nem jártam Európán kívüli országban. Izgatottan vártuk mindketten az indulás napját, ami végre, ha lassan is, de egy szép napon eljött. Huszonkét óra repülővel tett utazás után végre gépünk mexikói földön, Guadalajara város repülőterén szerencsésen leszállt.
Megérkeztünk. Kezdődhet az egy hónapig tartó várva várt nagy kaland!
És másnap elkezdődött.
Azzal a különbséggel, hogy nem egészen úgy, ahogy azt elképzeltem: lázas beteg lettem, csaknem egész nap…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 05. 09:57 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 33

Csendesen csepergett az eső. Gyermekkorában ilyenkor szelíden egymásra hullott a dús fehér paplanból a kristályszemcsés hópihe. A természet megengedte, hogy a földi halandók gyönyörködjenek a hófedte tájban, ami ilyenkor, karácsony estéjén, nem lehűtötte, hanem felmelegítette az emberi szíveket.

Magányosan pokrócába csavargózva ült hideg szobájában Sára, nem volt kedve befűteni a kályhába. Ha most eltüzeli csekély összevágott tűzifáját, akkor holnap újra fázni fog. Törékeny, beteg testének nem volt már ereje fahasogatásra, a szomszéd meg csak ígérte, hogy összevágja a ház udvarán lerakott adományfát, de sohasem ért oda. Ő nem fázik, az igaz és nem érzi az asszony didergését, akit lassan már csak két házőrző kutyája tud felmelegíteni, ha melléje kuporodnak. 

A fűtetlen szobában…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 06. 16:38 Élet ❤️ 1 👁️ 32

Valamikor a falumban utca hosszat fehérre meszelt tömésházak voltak, a poros útra néző kicsi ablakokkal. A legtöbb ablakban tavasztól őszig, piros vagy fehér muskátli nyílt. Ám volt egy ház, ahol a nyitott ablak mögött reggeltől estig egy szomorú szemű fiatal lány üldögélt. Amikor labdáztunk, szaladgáltunk a poros úton, láttuk Őt, de eszünk ágában sem volt megkérdezni, hogy miért nem jön játszani. Egy alkalommal télen a házuk előtt hógolyóztunk. A szomorú szemű lány akkor is a csukott ablak mögött üldögélt, és sóvárogva nézett bennünket. Az egyik hógolyó célt tévesztve eltalálta az ablakot. Nagyon megijedtünk, mert az ablaküveg csörömpölve hullott a hóra és a lány ölébe. Ő pedig éktelen visításba kezdett. Mi pedig elszaladtunk, de hiába, mert nem maradt következmény nélkül a dolog.
A…