Írta:
Tasi83
📅 2026. 04. 22. 07:40
Élet
❤️ 1
👁️ 4
Egyik napon megmagyarázhatatlan kisebb hontalansági katasztrófa következett be Zemeknics nagyapáéknál. A legkisebb és egyben egyetlen, mindenkinek a „szeme fénye” unoka saját maga elhatározásából kinyilvánította a szűkebben vett családtagok előtt, hogy: Ő most már teljes körű polgára az adott társadalmi berendezkedésnek, és mint ilyen, világgá szándékozik menni, hogy ezáltal is jobban erősíthesse függetlenség utáni vágyát, és azt a bizonyos szabadság érzését, ami talán mindannyiunkból egy hangyányit hiányzik, és szükséges lenne, hogy helyünket megtaláljuk a valóban nagyobb világban.
Így a kis Zemeknics Péter – aki éppen akkor múlhatott olyan ötéves, tömzsi és pufók kezecskéivel szinte bármit sikeresen megfogott, és meg is ragadott, de úgy, hogy aztán el sem eresztette –, és aki…
Tovább olvasom…
Írta:
Kollár Kornélia
💠
📅 2026. 01. 24. 04:02
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 23
A nagymamám kamrája mindig hűvös volt, még nyáron is.
Ahogy beléptünk, az illatok előbb értek oda, mint mi: lecsó, lekvár, befőtt.
Mindennek megvolt a helye és ideje. Kész szeánsz övezte ezt a programot, a feladatok ki voltak osztva. Senki nem csinálhatta a másikét. Volt a gyümölcspucoló poszt, a gyümölcsaprító, a lekvárkeverő, az üvegbe helyező és a kupakcsavaró poszt.
A nagypapám a tűzhelynél állt, keze lassan keverte a rotyogó lekvárt, én pedig a Mamával a gyümölcsöket aprítottuk, pucoltuk. Nem siettünk. A lekvár akkor lett jó, ha volt ideje. Ahogy nekünk is egymásra. A végén mindig a Papa csavarta rá az üvegekre a kupakot. Ezzel ünnepélyesen lezárván a lekvárfőzési akciót.
Amikor elkészültünk, sorban kerültek fel a polcra az üvegek. Nem csak lekvár vagy lecsó volt bennük, hanem…
Tovább olvasom…
Írta:
Antal Izsó
📅 2026. 01. 23. 12:47
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 27
Hol volt, hol nem volt, valahol az Üveghegyen is túl, de még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, történt egyszer valamikor régen, tán megvan az már tíz éve is, hogy egy kisbaba megszületett messze innen, a ködös London városában.
A baba, aki azon a szép napon először látta meg ezt a kerek világot, egy telt képű, fekete szemű és sűrű, fekete hajú szép kislány volt. A különösen szép, sűrű, ébenfekete színű haját sokan irigyelték is tőle. Amikor eljött az idő, hogy nevet válasszanak neki, szülei három nap és három éjjel törték a fejüket rajta. Végül abban egyeztek meg, hogy Ameliának fogják hívni szépséges leányukat.
Ameliának kezdetben nem volt semmi dolga a világon, egész nap csak evett, ivott és aludt, néha még sírt is. Így ment ez nap mint nap, hosszú…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 16:15
Fantasy
❤️ 0
👁️ 12
Tik-tak, tik-tak… máris kész az óra, már tik-tak. A fal és a csukló csak rá vár. – Tik-tak, tik-tak. A csavart jól meghúzom most, hallom az ének hangját már, dallama messze-messze száll. – Tik-tak, tik-tak…
– Nagypapa, elég már, kérlek! Mindig csak énekelsz este. Inkább mesélj valamit, úgyis mindjárt le kell… tudod, arról az óráról!
– Öreg vagyok már, fiam, és fáradt a mesékhez. Olvass valamit, én még dolgozom.
– Egyszer elmesélted azt, amikor az óra beszélni tudott, emlékszel?
– Hogyne emlékeznék, kisunokám. Akkora lehettem, mint te, mikor hallottam. Az bizony régen volt… rendben, addig pihenek.
– Hurráá!
Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen volt egyszer egy feltaláló, aki órásmester is volt. Egyedül volt, mint én, és késő estig dolgozott minden este. Annyira…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 15:16
Fantasy
❤️ 0
👁️ 7
A csillag
A hatalmas erdőben, ezen a hideg éjszakán még nem esett le a hó, de már érezni lehetett, hogy közeledik. Az öreg, magas fák lombjait erősen fújta a szél. Hideg téli este volt; a kerek hold fényesen világította meg az erdőt, amely rengeteg történetet és titkot őriz már hosszú ideje. Az erdő közepén egy pici falu állt, fölötte pedig egy romos palota magasodott. Itt éltek a régi idők utolsó fennmaradt tagjai.
Eljött az este, és vele együtt megérkezett a vihar. Mindenki tudta, hogy ideje nyugovóra térni. A piac mellett állt a legszegényebb kunyhó, amelynek története legendás volt, különösen az ott lakók miatt. Erős tölgyfaajtója ugyanolyan volt, mint régen a palotában. Felette egy mécses égett. Az öreg ház és az ajtó is nagyon régi volt. A hó lassan elkezdett esni.
A…
Tovább olvasom…