„Nap” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 16. 22:45 Misztikus ❤️ 2 👁️ 15

Egy nyári estén sétáltam az erdőben. A lombok lágyan susogtak a szélben, mintha titkokat suttognának egymásnak, a madarak csivitelése pedig betöltötte a teret, mintha az alkonyat utolsó üzenetét közvetítenék. A Nap méltóságteljes lassúsággal ereszkedett alá az égen, aranysárga fénye áttört a fák sűrű lombján, és meleg simogatással érintette az arcomat.
A levegő selymes volt és hűvösen simogató, mégis magában hordozta a nyári Föld illatát – a mohák és páfrányok zöld frissességét, a virágok bódító édes aromáját és a fák kérgének enyhén fűszeres, mély illatát. A talaj puha volt a lábam alatt, apró gallyak roppantak meg minden lépésnél, mintha az erdő maga is figyelné az utamat.

Szerettem ezt a helyet. Mindig úgy éreztem, hogy az erdő magához ölel, hogy a fák bölcsessége és nyugalma belém…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 10. 10:50 Történelmi ❤️ 2 👁️ 21

A Nap, bár még laposan küldte sugarait a Földre, a harmatot már felszárította. Járta útját, ahogy mindig, hallgatta az ébredező madarak csivitelését. Közönyösen szemlélte a vár alá éjszaka felállított tengernyi sátrat, a folyó kanyarulata mögött megbújó hajókat. Horváth Bertalan hadnagy se érdekelte, pedig dicső haditettet hajtott végre, mikor a török orra előtt a városba csempészett hatszáz katonát, és kétszáz vágómarhát. Mikor meglátta a negyven várromboló ágyút és a rengeteg zarbuzánt, kicsit bosszankodott, az emberek megint füstölni, porolni fognak, elhomályosítják a fényét.
*

– Juszuf, ébredj! – dugta be fejét a sátor nyílásán egy turbános, sebhelyes arcú férfi.
A Juszufnak nevezett húszas évei elején járó ifjú, becsukott szemmel ásított, nyújtózkodott. Szíjas testét hegek…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 08. 15:41 Élet ❤️ 0 👁️ 18

​​A reggel nem sietett, csak tudomásul vette magát. A fény megállt az ajtófélfán, mintha mérlegelne. A kávé gőze felszállt, majd eltűnt, ahogy a gondolatok szoktak.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindenkin egy láthatatlan nap. Egy nő megállt a bolt előtt, előbb zsebre tette a kezét, csak utána lépett be. A mozdulat rendet tett benne.
Délután a csend hosszabb lett a mondatoknál. Nem volt mit hozzátenni. A dolgok a helyükön maradtak, még azok is, amelyek hiányoztak.
Este, amikor a nap elengedte magát, nem maradt elszámolnivaló. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. Elég.

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 30. 03:30 Családi dráma ❤️ 2 👁️ 10

Még a napját is tudom, amikor újból felbukkant kis családunk életében Mici néni. Olyan volt, mintha ––legalábbis –, egy Csehov, vagy éppen egy Dürennmatt-féle novellából bukkant volna elő. Volt benne valami megmagyarázhatatlan, és tán egyszersmind különös, különleges, kirívó, és kissé ellenséges tartás, mely többségében csupán csak az igazán nagy formátumú, híres-hírhedett emberekre jellemző.
Mivel gyerek voltam még, így nem is igazán sikeredett később sem kibogoznom, hogy vajon a mi szeretve tisztelt, és persze nagyrabecsült Mici nénikénk valójában kinek lehet a leszármazottja, és egyáltalán milyen rokonsági terminólogia is állhat fenn családunk kevésbé látogatott rokoni szálai között.
Pedáns eleganciával igyekezett közlekedni. Ez az elegancia, mintha a régi századfordulós…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 09. 29. 22:27 Önismereti ❤️ 1 👁️ 26

A nap lassan merült alá a horizont mögé, az ég tüze szétterült a vízen. A hullámok közt egy horgony ringott, mint valami örök emlékeztető.
– Miért állsz itt, egyedül, az idő és a fény közepén? – szólalt meg a Nap, aranyló sugaraival simogatva a horgonyt.
– Azért, mert meg kell tartanom azt, ami sodródna – felelte a Horgony, mély hangon, amelyet a tenger is visszhangozni kezdett. – A hajók, az emberek, az álmok… mind hozzám kötődnek, amikor megállnak egy-egy állomáson az életükben.
– És nem nehéz ez neked? – kérdezte a Nap, mintha csak egy régi barát féltő szavait küldené.
– Nehéz. Mert sokan félnek megállni. Azt hiszik, ha horgonyt vetnek, eltévednek az útjukról. Pedig néha a megállás maga a cél – suttogta a Horgony, miközben a hullámok gyengéden csapkodták.
Ekkor a Tenger is…