Ha csupán átlagos vagy netán még azalatti gyereknek születik az ember fia lánya, akkor gyakran érezheti magát kevesebbnek azokhoz képest, akik indokolatlanul széles vigyorral vagiznak a hülye osztályfőnöki dicséreteikkel meg okleveleikkel, és akiket már kínosan ömlengős nyáladzás közepette sztárolnak a folyosókon. Mert ugye a kedves oktatók nem azt karolják fel, aki tz előtt hat héten át látástól mikulásig matekozik, hogy egyáltalán egy kettest vagy jobb esetben hármast összeszenvedjen, nem, inkább azokat sztárolják egótúltengésig, akik a szerencsés genetikának köszönhetően kisujjból kirázzák az összes létező túlbonyolított rákombákomot, amit jobb dolog híján tudomisénmilyen illuminált állapotban valaha világraokádott pár unatkozó önjelölt okostojás. Oké Norbi, mély…Tovább olvasom…
Egy mondat, amely belülről olyan szinten darabokra szaggatott, mint egy 100 tonnás, a sínen szelfiző Darwin-díjas delikvenst. Nyolc, lassan kilenc éve hallottam, de úgy beragadt, mint egy Mazda RX–7-es lámpája télvíz idején. Olyan hat- vagy hetedikes lehettem, mikor egyik nap nevelőfaterom vitt haza színjátszókörből. Jöttünk kifelé, mikor is egy olyan penetráns csatornaszag csapta meg az orrom, amelynek receptjéért egy komplett borznemzedék könyörgött volna térden állva. Eltakartam az orrom, hogy ne érezzem, mire fater megszólal: – Úristen, ne legyél már nevetséges, más gyereke kibírja, te meg nem? – majd jött a ráadás: sportiskolába kellett volna téged íratni. Ezen akár röhöghettem volna is egy jót, hisz aki ismer, tudja, hogy olyan szinten születtem alkalmatlannak az összes…Tovább olvasom…
Már megint a csokifagyikat zabálja a sarkig tárt hűtőben. Folyamatosan anyja duruzsoló szavai jutnak az eszébe: „Édes kislányom! Mikor nyugszol már bele, hogy te sosem leszel szépségkirálynő!” – már nem csupán az adott szituáció borítja ki, idegesíti fel, de már eléggé hosszú idő óta is valósággal megundorodott talán saját magától is, hiszen egész eddigi életében azt kellett hallania és tapasztalnia, hogy senkire sem számíthat, egyedül csakis saját magára. Még jócskán emlékezett arra, amikor a volt pasija, Sanyi szinte nyálcsorgatva bámulta őt a kis kertvendéglőben, ahogy eszegeti a nutellás krémmel töltött palacsintát, és mikor szája szegletében megjelent az első csokifolt, Sanyi gyöngéden közelebb hajolt, és bizsergetően lecsókolta róla az édes ízt. De akkor miért hallotta meg, amint…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Hajnali fél ötkor keltették fel. Még csak éppen pikkadt, és úgy tűnt, hogy ma is sűrű, nehézkes, kánikulával terhes nap elé néznek apa és fia. - Ébresztő Hétalvó! - szólt kissé recsegőn, türelmetlenül a már kora reggel frusztrált, idegeskedő apa, mert aznap azt tervezte, hogy kiássák fiával együtt a hétvégi háznál a vízvezetéket. Egyrészt mert így költséghatékonyabb megoldásnak tűnt, másrészt nem kellett csinos feleségének lótnia-futnia bizonyos borsós összeget előszeretettel elkéregető mesteremberek után, akiknek isten pénze is kevés lett volna, hogy gödröket ássanak. - Akkor Drágám minden világos? Azért ebédidőben harapjatok szendvicset, vagy valamit jó?! - kérte a csinos feleség, aki szintén a hajnali órák környékén készült munkába menni, és most is legfeljebb csupán annyi ideje…Tovább olvasom…
,,Már megint egy esküvő, aminek persze annyira hazug, számító, és merőben manipulatív illata van.” – Gondolhatta Laura, akit valamelyik barátnője hívott meg a nagy, jelképes alkalomra, holott Laura egyértelműen, és kategórikusan megpróbálta kimenteni magát egy kiadós migrénalapú fejfájással – persze hozzá kell tenni –, nem sok eredménnyel. Amikor a gyönyörűen feldíszített hófehér sátras pavilonhoz bevonult az ifjú pár, a kedvenc The Connels: 74-75 c. száma ment, és persze főként az idősebb nagymamák voltak, akik megdöbbentek, hogy egy ünnepi szertartásra hogy a fenébe lehet egy ennyire béna számot előadni, mégis a fülig és totálisan egymásba habarodott szerelmeseknek talán éppen erre volt a legnagyobb szükségük, hogy ezt a rizikós, de annál boldogabb napot foggal-körömmel is, de…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A kövér embernek bizony nem kis fáradtságába került átverekednie magát az összeverbuválódott estélyi ruhás társaság tagjain; fekete frakkjában, és a hozzáillő csokornyakkendőjében, mely az öltözködési előírásoknak is megfelelt, és melyek nélkül több mint valószínű, hogy úgy kihajították volna, mint a pinty – nagyon nehezen mozgott, akár egy pincér, vagy egy nagyobbacska pingvin! Emellett sétabotját sem hagyhatta odahaza, mert már egy ideje nagyon zsibbadt és valósággal égető fájdalom kezdte környékezni jobb műtött lábát, mely egy régi autóbaleset emlékét idézte emlékezetébe. Ha akkor nem környékezi meg az öngyilkos hajlam, mert osztálytársai folyamatosan terrorizálták, és zaklatták – talán ma „egészségesebb”, teljesebb életet élhetett volna! Persze utólag már nem is igazán akart senkit…Tovább olvasom…