A történet Svédországban játszódik. Ella és Molly Malmöben élnek, pár háznyira laknak egymástól. A szépkorúak társaságát bővítik. Ella már több mint tíz éve özvegy, egyedül él. A barátnője, Molly régen elvált, volt egy-két kapcsolata, de mind meghiúsult különböző okok miatt. Ez olyannyira kiábrándította, hogy már nem is akart ismerkedni. A szerelem számára nem létezett, csak hiú ábrándnak tartotta. A szívét teljesen bezárta a férfiak előtt. Barátságos, nyitott és vidám természete miatt ennek ellenére nagy baráti köre volt. Jól érezte magát egyedül is a bőrében. Ella azonban sokat szenvedett a magányossága miatt. Sok évet élt a férjével együtt jóban-rosszban. Nehezen teltek mindennapjai, főleg az esték. Másik párkapcsolatról hallani sem akart természetesen. Molly sokat győzködte Ellát…Tovább olvasom…
Az asszony lehajtott fejjel, egyedül ült azon a kerti padon, ahol alig pár hete párjával üldögéltek. Körülöttük jókedvűen beszélgettek, nevetgéltek a baráti házaspárok. Szalonnasütögetés, borozgatás adta meg a jó hangulat alapját. De így volt ez a közösen ünnepelt születésnapokon, névnapokon, szüreteken, éjjelbe nyúló disznótoros vacsorákon. Sűrűn előfordult, hogy csak elugrottak egymáshoz egy baráti beszélgetésre. Ha segítség kellett, az első telefonhívásra indultak. Most meg itt ül a padon, és azon gondolkodik, hogy miért tűntek el a barátok? Temetésen, a halotti torban is ott voltak... Páran még eljöttek segíteni, amikor felszámolta a gazdaságot, de aztán ők is elmaradtak. Egy ideig hívogatta őket telefonon, kérte, hogy jöjjenek el beszélgetni. Olyan jól esett volna, ha egy kicsit…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mári elindult. A ház előtt virágzó akácfa búcsúzóul tavaszillattal ajándékozta meg, s ágaival még sokáig integetett utána. Miután elment, a férfi azon gondolkodott, milyen változás volt a lányon. Nem vette észre a gyűrűt. Egy óra múlva érkezett Erzsi néni. Bugger Károly csak a kis ablakot nyitotta ki, úgy mutatta a papírokat, hogy mától övé a lakás. – Hol van a gyerek!? – Azt mondta, elutazik a szüleihez – röhögött a férfi, és bezárta az ablakot. Az öregasszony megszédült, meg kellett kapaszkodnia. Mikor összeszedte magát, kifutott a kapun, szaladt végig a Gergely utcán, kérdezgette a járókelőket. A postás mondta, hogy tőle érdeklődött, merre van Lajosmizse. Az égen komor felhők gyűltek össze, nagy szemű, hideg eső kezdett esni. Erzsi néni bejelentést tett a rendőrségen. A körözést…Tovább olvasom…
Ági magányosan élt szépen rendben tartott házában. Udvarán sok szép virág virított, az öröm, a vidámság, mégis messze elkerülte. Egyedül volt az emlékeivel, a fényképekkel, a sok munkától megfáradt testével, az egyre többször kellemetlenkedő nyavalyáival, gondolataival. Azzal már rég nem foglalkozott, hogy haja megőszült, egyenes, büszke járása mára kicsit megroskadt, és bizony a ruhái sem a legújabb divatot követték. Gyuri fia, apja halálakor még kisiskolás volt. A gyászév letelte után ketten is próbáltak közelebb kerülni hozzá, de Ő mindkettő férfinak határozottan nemet mondott, mert nem akart egyetlen fiának mostohaapát. A csinos középkorú özvegyasszonyról hamar elterjedt a pletyka, hogy megközelíthetetlen. Nem törődött senkivel és semmivel, még magával sem, csak a munka, meg a munka…Tovább olvasom…
A férfi kivétel nélkül rossz alvónak számított, ezért hamar megtanulta, hogy sose sértse meg az éjszaka nyugalmi csendjét. Apja hajdanán sokszor mondogatta, hogy mi a csudért használ valaki éjjeli edényt, amikor alig két méterre van a szobája a mellékhelyiségtől? – Édes fiacskám! Csak nem vagy lusta? – kérdezte ilyenkor, mire a legtöbb esetben egynemű választ kapott: – Nem szeretnék senkinek kellemetlenséget okozni! Apja is éberalvónak számított, tehát a legkisebb zajra, neszre, apró miccenésre szinte azonnal felriadt, és ezután már képtelenségnek tetszett, hogy nyugodtan visszaaludjon. Számos olyan kissé kiábrándító vagy szomorkás gyerekkori emlékkel rendelkezett, mellyel – bárhogyan is próbálkozott – nem tudott leszámolni, vagy ha tetszik, továbblépni. Most mégis levette a…Tovább olvasom…
Özvegy Száraz Károlynét sokan ismerték a Tárna utca környékén, de csak kevesen szerették. Összesen ketten. A pénzespostás, akit nyugdíjfizetéskor mindig megkínált egy stampedli pálinkával, és Babos Hajnalka. Ő takarított nála munkaidő után, és hálás volt a néhány fillérért, amit kapott. A környékbeliek csodálkoztak, hová fér ennyi harag, irigység, rosszindulat ebbe a pöttöm öregasszonyba. Azt gyanították, hogy jókora, cipzáras posztócsizmájában tartja, amit télen-nyáron viselt. Telt volna szebb csizmára, nyári cipőre, de fukarsága visszatartotta. Egyedül élt második emeleti lakásában, akár egy pók a hálójában. Száraz Károly nem tudta elviselni házsártos felesége folyamatos pörölését, inkább megbetegedett, és kilenc éve megtért őseihez. Fiuk, Jancsi, amint tehette, elmenekült a szülői…Tovább olvasom…