Igazán jó ötlet volt, Katalin! Ez a tábor tényleg tetszik. Bárcsak engem is idehoztak volna a szüleim, amikor gyerek voltam. József vezette vissza az autót a sztrádán, Budapest felé. – József, biztos, hogy egyedül hagyjuk őket két hétre? – kérdezte Katalin aggódva. – Elég már! Mások is ott hagyják a gyerekeiket. Tizenkét évesek, meg kell tanulniuk önállónak lenni. Elegem van az aggódásaidból. Ez a legjobb hely: ott a Balaton, rengeteg a program. Ráadásul már elterveztük, hogy mi is pihenni fogunk. Az eső lassan szemerkélni kezdett, József pedig bekapcsolta az ablaktörlőt. Csend telepedett az autóra, csak az eső kopogott az ablakon. – Valami nem tetszik nekem ezzel a táborral kapcsolatban, szerelmem. Hallottam dolgokat... – mondta halkan Katalin. – Már Székesfehérvárnál vagyunk…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy csendes falu utcái most más és furcsa volt. Ahogy sétáltam hazafelé, minden olyan rideg és félelmetes volt. Én Kriszta vagyok, történelmet oktatok a helyi iskolában. Egyik nap, amikor mentem volna az iskolába, egy fura alakot láttam az utcán, de nem foglalkoztam vele. Ahogy kiléptem az ajtón, egy hógolyó zúgott el a fülem mellett. Körülnéztem, de nem láttam semmit. Arra gondoltam, hogy a szomszéd gyerek játszik már megint. Aztán rájöttem arra, hogy nem is esett a hó. Rögtön felhívtam a nyomozó ismerősömet. Korábban megbeszéltünk hasonló esetekre egy jelszót, ami a sötét gondolat volt. Az a fickó, akit reggel láttam, végig követett. Iskola után Robi, a nyomozó vett fel, és elmentem hozzá, és mindent elmeséltem neki. Ez nem jelent még semmit, de furcsa az a hógolyó. A faluba sétáltunk…Tovább olvasom…
Azon az éjszakán minden gyerek várta, hogy elindulhassanak maszkban mulatozni, játszani. Sötét volt, fújta a sárga és piros leveleket a szél. A gyereksereg sikítozva szaladgált jobbra-balra, házról házra. De ezen az éjszakán a három legrosszabb fiúnak más tervei voltak. A fiúk minden évben ijesztgettek mindenkit. De sokaknak elege volt ebből. – Vegyétek le a maszkokat, fiúk! – szólt a főnök, Sebastian. Mindössze tízévesek voltak. – Mire gondolsz? – kérdezte Jack. – Menjünk el ahhoz az öregasszonyhoz. Tudjátok, ott lakik fent. Oda senki nem megy soha – mondta Sebastian. John ezt válaszolta: – Sebastian, mit akarsz ezzel elérni? – Nem tudom… Gyerünk, jó móka lesz! – nevetett. Hárman indultak a sötétben felfelé, és lassan elérték a házat. – Ég a mécses, látod? Valaki biztos van…Tovább olvasom…