Halloween másképp

Azon az éjszakán minden gyerek várta, hogy elindulhassanak maszkban mulatozni, játszani.
Sötét volt, fújta a sárga és piros leveleket a szél. A gyereksereg sikítozva szaladgált jobbra-balra, házról házra.
De ezen az éjszakán a három legrosszabb fiúnak más tervei voltak. A fiúk minden évben ijesztgettek mindenkit. De sokaknak elege volt ebből.

– Vegyétek le a maszkokat, fiúk! – szólt a főnök, Sebastian. Mindössze tízévesek voltak.
– Mire gondolsz? – kérdezte Jack.
– Menjünk el ahhoz az öregasszonyhoz. Tudjátok, ott lakik fent. Oda senki nem megy soha – mondta Sebastian.
John ezt válaszolta: – Sebastian, mit akarsz ezzel elérni?
– Nem tudom… Gyerünk, jó móka lesz! – nevetett.

Hárman indultak a sötétben felfelé, és lassan elérték a házat.
– Ég a mécses, látod? Valaki biztos van itthon.
– Sebastian, menjünk innen, ez nem tetszik nekem. Nem látok senkit, de ég a tűz – szólt Jack halkan.
– Biztosan nincs itthon senki. Menjünk be körülnézni! – Sebastian lassan nyitotta ki az ajtót, amely halkan nyikorgott. – Gyertek már!

A faház üres volt, de a tűz égett.
– Ha nincs is itthon, biztosan hazajön – szólt halkan John.
– Az mi az asztalon? Ne nyúlj semmihez!
– Egy könyv!

Sebastian kinyitotta.
Az első oldalon ez állt: „Amiért kinyitottál, szörnyű kínokkal lakolsz.”

– Lapozz tovább!

A kemence hirtelen kinyílt a hátuk mögött, és fellobbant benne a tűz.
– Mi az?! – fordultak ijedten hátra.

– Ha-ha-ha-ha-ha! – hallatszott minden felől egy nevetés, mintha visszhangozna. – Ma este megint jól lakom! – nevetett az öregasszony félelmetes hangon, és felkelt az ágyból.
Hosszú, fehér haja félig eltakarta a csúf arcát.

– Most pedig ropogósra sütlek titeket!
– Ne! – kiáltották a gyerekek.

Sebastian izzadtan ébredt Halloween reggel.
– Fiam, reggeli! Gyere le! Ma este megint mész ijesztgetni?
– Soha többet nem ijesztek meg senkit… – lihegte halkan Sebastian az ágyban.