Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2026. 02. 26. 23:35
Kortárs
❤️ 2
👁️ 27
A téli havas erdőben egy csendes varázslat honol. A fák ágai alatt hóval borított ösvények kígyóznak, minden lépés ropogós, a fagyott hó halk reccsenéssel adja meg magát, amely a hideg levegőben tisztán hallatszik. Az erdő hangja mély, édes nyugalmat áraszt, mintha minden egyes hópehely, amely a földre hull, egy rejtélyt hordozna, amelyet a fák csendben őriznek. A levegő friss és fagyos, illata a hó és a fenyő keveréke, és bár hideg van, az erdő melegebbnek tűnik, mint bármi, amit a külvilág kínálhat.
Az erdő fái pihennek. Álmodnak a hótakaró alatt, miközben a hó régi meséket rejteget, amelyeket az évszázadok suttognak a fák között. A hideg csendben a világ elcsendesedik, és a fák, mintha csak várnák, hogy valaki figyeljen rájuk, elkezdik mesélni történeteiket. A szél egy-egy elhaló…
Tovább olvasom…
Írta:
A. J. Vale
📅 2026. 01. 09. 15:18
Egyéb
❤️ 2
👁️ 27
Ahogy előbújtam kotorékomból, a kora tavaszi, enyhén fújó hideg szél belekapott vörös, tömött bundámba. Mintha apró ujjak túrtak volna a sűrű szőrszálak közé, ám a fagyos levegő érintése nem érte el bőrömet. Vörhenyes bundám megvédett a hideg levegő tolakodó furakodásától.
Gyomrom hangosan megkordult, jelezve, ideje ismét vadásznom.
Nagyot nyújtóztam a hatalmas, öreg fűzfa tövében, aminek gyökerei között bújt meg a rókaváram.
Második télen használtam ezt a helyet, amit egy borz hagyott hátra. Tágas volt, tele mély, kacskaringós járatokkal. Legnagyobb előnye az volt, hogy két kijárattal is rendelkezett. Az egyik közvetlenül a fűz tövében, a másik jóval távolabb, egy magányosan álló erdei fenyő lábánál.
Felemelt fejjel tekintetemet az égre emeltem, amit szürke, gomolygó felhők szeltek…
Tovább olvasom…
Írta:
Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods)
📅 2025. 12. 01. 06:31
Szerelmes
❤️ 1
👁️ 19
Régen az idők kezdetén a rókák különleges helyet foglaltak el a bolygón. Már-már istenként tisztelték és imádták őket. Az egyik róka ezt kihasználva gőgös lett, elfelejtette a világ egyensúlyának rendjét. Gaia, a Föld ősanyja ezt megelégelte és a róka párját pillangóvá változtatta, hogy megtanulja mi az alázat és türelem. A gyönyörű pillangó a legkisebb rezdülésre is tovaszállt, ahogy párja próbált hozzá közelebb kerülni. A rókának hosszú napokba, hetekbe telt, hogy eredményre jusson. Cselhez folyamodott, és a mező összes virágát összegyűjtötte, amely szép és illatos volt. A pillangó lassan a virágokra telepedett, megszokva a rókafi közelségét. Kapcsolatuk akkor teljesedett ki, amikor a pillangó a róka orrára repült. Gaia látva a róka erőfeszítéseit és megtett hosszú útját…
Tovább olvasom…
Írta:
Kendi
📅 2025. 11. 23. 10:54
Lírikus
❤️ 1
👁️ 26
A róka úgy emelte az orrát az ég felé, mintha egy titkos imát mondana el, olyat, amit csak az erdő ért meg. A hajnal fénye még alig derengett, a levegőben pedig ott vibrált a télből ébredő természet visszafojtott lélegzete. A fűszálak közt harmat csillogott, s a világ egy pillanatra olyan volt, mintha megállt volna.
És akkor megérkezett a pillangó.
Törékeny szárnyain a fény úgy táncolt, mint egy rég feledett dallam. Óvatosan ereszkedett le, mintha pontosan tudná, hova kell érkeznie: a róka puha orra hegyére, egy olyan helyre, ahol az álom és a valóság találkozik.
A róka nem mozdult, mintha tudta volna, hogy az ilyen pillanatok nem sokáig maradnak velünk. Csak figyelte a kicsiny lényt, aki békét hozott az ébredő erdő zajába. Talán nem is értette, miért olyan fontos ez. Talán csak…
Tovább olvasom…