„testvérek” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 7

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 03. 17. 17:12 Élet ❤️ 1 👁️ 20

Bevallom őszintén: nagyon szeretem a húsvétot. Főleg az utóbbi években... Nem volt ez mindig így.
Gyerekkoromban kedveltem, sőt azt is mondhatnám, hogy kimondottan szerettem a húsvétot. Hárman voltunk testvérek: három lány. Minden évben nagyon sok locsoló jött hozzánk. Ennek nagyon prózai oka volt: anyukám tanítónő volt, alsó tagozatos tanító néni. Az osztályából az összes fiú eljött minket meglocsolni. De az ő osztályából, de ám! Mindhármunk osztályának a fiúi is meglocsoltak bennünket. A fiúk festett tojást, csokinyuszit vagy csokitojást kaptak tőlünk, meg egy kis aprópénzt. Persze jöttek a szomszédból is a fiúk, néha egy-két ismeretlen legényke is volt közöttük. Dél körül pedig anyukám kollégái, a tanító bácsik locsoltak meg minket. Ők hosszabb ideig maradtak. Kávé, likőr, szendvics…
Tovább olvasom…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 02. 12. 16:49 Humor ❤️ 3 👁️ 31

Mini-szösszenet – gyerekkori emlékeim egyike...
Nagyon régen történt, majdnem fél évszázada... Édesanyámmal négyesben bevásárolni mentünk: anyu, a két hugicám meg én. Betértünk a játéküzletbe is. Pontosabban: megrohamoztuk a boltot. Mintha csak valaki azt kiáltotta volna: rohamra fel! Mi, a két idősebb lány, hamar kiválasztottuk magunknak a nekünk tetsző játékot. Most a legfiatalabb húgom, Évike volt a soron. Az elárusítónő leemelt a polcról egy Barbie-féle, pislogó szemű, szőke hajú babát, és Évike kezébe nyomta. A húgom ránézett a babára, és a következő szavak kíséretében: "Nekem ez a csöcsös nem kell!" – földhöz vágta a babát. Gyorsan felvettem a földről szegényt, de sajnos komoly sérülés érte: az egyik szeme csukva maradt, olyan kancsalka lett. Mit volt mit tenni, anyukám kénytelen…
Tovább olvasom…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 10. 10:50 Történelmi ❤️ 2 👁️ 21

A Nap, bár még laposan küldte sugarait a Földre, a harmatot már felszárította. Járta útját, ahogy mindig, hallgatta az ébredező madarak csivitelését. Közönyösen szemlélte a vár alá éjszaka felállított tengernyi sátrat, a folyó kanyarulata mögött megbújó hajókat. Horváth Bertalan hadnagy se érdekelte, pedig dicső haditettet hajtott végre, mikor a török orra előtt a városba csempészett hatszáz katonát, és kétszáz vágómarhát. Mikor meglátta a negyven várromboló ágyút és a rengeteg zarbuzánt, kicsit bosszankodott, az emberek megint füstölni, porolni fognak, elhomályosítják a fényét.
*

– Juszuf, ébredj! – dugta be fejét a sátor nyílásán egy turbános, sebhelyes arcú férfi.
A Juszufnak nevezett húszas évei elején járó ifjú, becsukott szemmel ásított, nyújtózkodott. Szíjas testét hegek…
Tovább olvasom…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 30. 13:32 Kaland ❤️ 1 👁️ 19

Louis már betöltötte a tizenhármat és utolsó évet járta általános iskolájában, amikor családja szétesett. Az utóbbi időben szülei sokat veszekedtek. Húga hatodik osztályba járt, kitűnő tanuló volt végig. Louist inkább gyakorlatias dolgok kötötték le, az édesapjával sokat vitorláztak. Elhatározta, hogy hajóépítő lesz. Egyszerűen imádta, ahogyan szélben dagadtak a fehér vitorlák és szelték hajójukkal a tenger habjait.
Egyik este meghallotta, amikor szülei a vagyonmegosztás miatt vitatkoztak. Édesanyja két gyermekével városba akart költözni. Ragaszkodott ahhoz, hogy a jelenlegi villájukat és vitorlás hajójukat eladják. Édesapja a vitorlás hajóhoz ragaszkodott és gyermekeit sem akarta elengedni. Louis az életét és jövőjét látta a hajóban, nagyon megijedt.
Húga, Sarah már aludt, de gyorsan…
Tovább olvasom…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 26. 18:24 Fantasy ❤️ 0 👁️ 18

A szenteste elmúlt, az ajándékokat kinyitották a gyerekek, és eljött a karácsony este.
Ma karácsony este van, de nem tudok aludni – gondolkodott hangosan Izabell, és a testvére hallotta.
Elizabett ránézett a testvérére. – Mit akarsz, megkaptad az ajándékodat, mi kell még!
– Ikrek vagyunk, kaptunk ajándékot, mindig sokat akarsz, teneked semmi nem elég!
– Menj a francba, Izabell, elegem van.
– Eleged van, mi? – Nem kaptad meg az ajándékodat?! Elizabett mérgesen fordult a másik oldalára.
– Menj a francba, utállak! Izabell is a másik oldalára fordult. – Utálom a karácsonyt, és tégedet is.
Elizabett mosolygott, lassan visszafordult, és nézte a testvérét. – Még mindig azt hiszed, az a fontos, ki milyen ajándékot kap, mi?
Sötét van, este van, mit akarsz ezzel? – Szerinted mi az…
Tovább olvasom…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 26. 18:20 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Szenteste négy kisgyerek ült a szobában akkor, és nem volt jó kedvük, csak ültek halkan.
Azon az estén nem esett a hó, és csak a hideg szél rázta a fagyott faágakat.
A szél hangja néha hangos volt és félelmetes, de a gyerekek nem tudtak aludni.
Négy ágyon négy gyerek próbált aludni, de nem ment, és akkor a 12 éves Júlia megszólalt.
Mit gondoltok, buták, még soha nem kaptunk ajándékot, aludjatok, elég, aludjatok végre.
A két ikerfiú egymás mellett próbált aludni, de nem sikerült sehogyan sem!
Júlia lánytestvére, Margaréta is mellette próbált aludni, de nem tudott, hangosan süvített a szél.
– Hallgass, Júlia, az iker nem tud aludni, meg én sem, nincs ajándék, nem is volt, soha nem is lesz!
Anyuéknak nincsen pénzük, és a Mikulás sem létezik, Júlia, fogd be – az egyik iker átfordult a…
Tovább olvasom…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 11. 20. 02:33 Thriller ❤️ 0 👁️ 31

Igazán jó ötlet volt, Katalin! Ez a tábor tényleg tetszik. Bárcsak engem is idehoztak volna a szüleim, amikor gyerek voltam. József vezette vissza az autót a sztrádán, Budapest felé.

– József, biztos, hogy egyedül hagyjuk őket két hétre? – kérdezte Katalin aggódva.
– Elég már! Mások is ott hagyják a gyerekeiket. Tizenkét évesek, meg kell tanulniuk önállónak lenni. Elegem van az aggódásaidból. Ez a legjobb hely: ott a Balaton, rengeteg a program. Ráadásul már elterveztük, hogy mi is pihenni fogunk.

Az eső lassan szemerkélni kezdett, József pedig bekapcsolta az ablaktörlőt. Csend telepedett az autóra, csak az eső kopogott az ablakon.

– Valami nem tetszik nekem ezzel a táborral kapcsolatban, szerelmem. Hallottam dolgokat... – mondta halkan Katalin.
– Már Székesfehérvárnál vagyunk…
Tovább olvasom…