„ultimátum” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 3

Írta: A.K. András. 📅 2026. 03. 07. 22:45 Fantasy ❤️ 1 👁️ 14

18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
New York-i idő szerint, pontban augusztus tizenkettedikén, szombat reggel kilenc óra hét perckor kezdődött. Előtte huszonnégy órával ugyan figyelmeztettek minket, ámde senki sem vette komolyan őket ott, ahol kellett volna. Egy hat év körüli kislány és családja, egy cukrászda teraszán üldögél. Színes, jéghideg mégis olvadozó fagylaltot kanalaz egy fagyis kehelyből, mikor is a föld gravitációja egyszerűen ki lett kapcsolva. A pincér mintha csak ugrott volna egyet, elemelkedik a földtől. Ugyanúgy, mint ahogyan a kezében lévő tálca, rajta a forró kávéval és hideg üdítőkkel teli poharak is. Az azokban lévő színes lé, egy gömböt formázva tovaszáll. Színes lufikként önnönmagában egész cseppet formázva lebegve a térben, az italok egyszerűen kiemelkedtek a poharakból, mintha ez lenne a világ…
Tovább olvasom…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 03. 05. 21:01 Sorsfordító ❤️ 3 👁️ 80

Linda ott állt a híd túloldalán. Rám várt. Megbeszéltük, hogy pontban délben indulunk, hátrahagyunk mindent és mindenkit.
De hezitálok, félek elindulni erre az útra. Választanom kell életem szerelme és az élet között, amit Petrával felépítettem, de nem vagyok benne boldog. Csak ott a közös gyerek, őt nem akarom hátrahagyni. Ráadásul Petra fenyeget, hogy kiforgat minden vagyonomból.
Gyáva vagyok, tudom, nem tudtam egyikőjükhöz sem őszinte lenni. Kaptam egy ultimátumot: ha szakítok Lindával, akkor mindent helyrehozhatunk, és új életet kezdhetek a feleségemmel és a lányommal.
Milyen apa volnék én, ha nem így döntenék? De szeretem Lindát, ő rángatott ki a gödörből, ő mutatta meg, hogy a sűrű gomolyfelhők között is átsüt a napfény.
Látom őt, ahogy rám vár, az óráját nézegeti. Lassan…
Tovább olvasom…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 16. 18:07 Sci-fi ❤️ 2 👁️ 36

Csodálatos júliusi délután volt. A nap verőfényesen sütött, gyenge szellő hűsítve fújta az út menti fák ágait. Az eget könnyed bárányfelhők borították. A város utcáin semmi nem mozdult. A két gigantikus anyahajó ekkor érkezett az elnöki rezidencia fölé. Az épületben feszülten várták a történéseket. A namuri hódítók – így azonosították magukat – előre jelezték érkezésüket. Pontosan. Egyértelműen. És minden úgy történt. A műholdak leálltak, az internet és minden kommunikációs eszköz elnémult. Az utca kietlen volt, a toronyházak ablakaiban emberek százai kíváncsian lestek ki. Mi fog történni? Egy kisfiú hózentrógeres rövidnadrágban és pólóban kerékpározott az utcán, egészen az elnöki palota épületéig. A kerékpárt egy póznának támasztotta, majd játszi könnyedséggel felszaladt a lépcsőn, be a…
Tovább olvasom…