Tizenhét másodperc

New York-i idő szerint, pontban augusztus tizenkettedikén, szombat reggel kilenc óra hét perckor kezdődött. Előtte huszonnégy órával ugyan figyelmeztettek minket, ámde senki sem vette komolyan őket ott, ahol kellett volna. Egy hat év körüli kislány és családja, egy cukrászda teraszán üldögél. Színes, jéghideg mégis olvadozó fagylaltot kanalaz egy fagyis kehelyből, mikor is a föld gravitációja egyszerűen ki lett kapcsolva. A pincér mintha csak ugrott volna egyet, elemelkedik a földtől. Ugyanúgy, mint ahogyan a kezében lévő tálca, rajta a forró kávéval és hideg üdítőkkel teli poharak is. Az azokban lévő színes lé, egy gömböt formázva tovaszáll. Színes lufikként önnönmagában egész cseppet formázva lebegve a térben, az italok egyszerűen kiemelkedtek a poharakból, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb módja. Gravitáció híján a fagylalt is kiugrott kelyhéből a legkisebb mozdulatra, ahogyan a kislány is elemelkedett székéből. A kutyáját sétáltató néni is már méterekkel a föld felett lebeg, akinek kétségbeesett kutyusa kapálódzott a magasban, kajkulva rémületében. Az autók, amelyeket eddig a gravitáció másfél tonnával a földhöz préselt, azok most mind úgy pattantak el a földtől a futóműveikbe épített rugó feszítése és a hirtelen kikapcsolt gravitáció miatt, mint megannyi óriás szöcskék bálna alakban. Pillanatok alatt száz méteres magasságba emelkedve utasaikkal vagy éppen anélkül. A fák ágai, amiknek formáját ez idáig a gravitáció és a fa genetikája határozta meg, azoknak most hirtelen az összes ága az ég felé nyújtózva, recsegve-ropogva kiegyenesedik a gravitáció hiányában. A házak falain repedések jelentek meg, már nem volt, ami a földhöz préselje őket. Gravitáció híján a levegő nyomása vákuummá válva, az elérhető oxigén hirtelen ritkulni kezdett és mindenki levegő után kapkodott. A szél, toronyházakat roppantott ketté derékban, mert tömegük megszűnt létezni a gravitáció eltűnésével. A tengerek, óceánok kontinens méretű dinamitként robbantak ki medrükből. Mivel a tenger mélyén lakozó irgalmatlan nyomást már nem volt mi visszafogja és országméretű vízoszlopok emelkedtek több ezer méteres magasságba, maguk előtt tolva mindent és mindenkit, aki éppen akkor ott tartózkodott. A világ összes erőműve kritikus helyzetbe kerülve pillanatok alatt megsemmisült, tönkrement, némelyik szó szerint felrobbant. Legyen a szén, gáz, víz vagy éppen atomerőmű. A gravitáció azonnali megszűnésével felborult rendszerük biztonságos és stabil működése. Repülőgépek tízezrei egy pillanat alatt a sztratoszférában találták magukat, vonatok szerelvényestül emelkedtek a magasba a sínpályákról, tengerjáró hajókat, de még a tengeralattjárókat is a magasba vetette a hatalmas nyomás, ami a gravitáció eltűnése miatt jött létre. A hold kilépett a földvonzás körzetéből, mert semmi sem volt, ami a pályáján tartsa gravitáció hiányában. Ugyan csupán tizenhét másodpercig tartott, ámde ezzel a pályamódosulással a föld sorsa és a rajta lévő élet egyszer és mindenkorra megpecsételődött végérvényesen! Tizenhét vészjóslón hosszú másodpercig tartott ez a szörnyűség! Majd a gravitáció, mintegy varázsütésre visszatért. A fagylaltja után lebegő kislány kacagva próbálta elkapni a légben lebegő színes gombócokat és üdítő gömböket. Tizenhét másodperccel később, majd kilenc méteres magasságból zuhant fejjel a járdaszegélyre. Azonnal szörnyethalt, hatalmas vöröslő foltot a betonon hagyva maga után. Szörnyethalt ő is és szinte mindenki, akiket a gravitáció visszatérte a magasban ért. A járművek hangos robajjal csapódtak hol a betonba, hol a földbe. Házak omlottak össze, vonatok csapódtak kilométerekkel arrább a sínpályáikról oda, ahová sodorta őket elszabadult lendületük. Aki túlélte, csak füstölgő és lángoló romokat talált az egykoron szédítően száguldó civilizációnk helyén. Halottakat és sebesülteket, összetört autókat mindenfelé. A sztratoszférából alá hulló repülőgépek fehéren izzottak, platinafehér lángcsóvát maguk után húzva, esélyt sem adva a túlélésre. A tizenhét másodperces katasztrófát túlélők még nem tudták, nem tudhatták, a java, a legrosszabb még csak most érkezik. Egy egész négytized milliárd köbkilométer víz zuhant vissza a föld bolygóra, egyszerre, onnan ahová a gravitáció kikapcsolásának tizenhét másodperce alatt a hatalmas nyomás, ami a tengerfenéken volt található, felröpítette. Az elementáris, mindent elseprő és megsemmisítő erővel alá zúduló, az irgalmatlan tömegű víz és annak felfoghatatlan ereje, mindent és mindenkit örökre eltörölt a bolygó teljes felszínén. Talán csak a piramisokat nem. Olyan özönvizet zúdítva az emberiségre, amelyet egyszerűen nem lehet túlélni!
.
Huszonnégy órával korábban egy hold méretű csillaghajó közeledett a föld felé, alig egy óra alatt megtéve két és félmillió fényévnyi távolságot! Egy csillagromboló, ámde annál sokkal halálosabb. Pontosan egymillió kilométerre a földtől pályára állt a körül, majd a civilizációnk által használt valamennyi hullámhosszon a föld felé sugározni kezdett egy üzenetet, a föld valamennyi nyelvén. Óránként ismételve magát, óránként frissítve az ultimátum lejárati időpontját.
„Föld bolygó lakossága! Ez egy ultimátum. Négy nemzet megsértette a multiverzum xv-dfg-hgg-179333-334520-311795-522793 minden technikai civilizációval rendelkező életformára, és kötelezően rá is vonatkozó előírását. Az antigravitációs technológiát fegyverként tovább fejlesztve, azt birtokba vették! Fontos megjegyezni! Nem a technológia birtoklása az, amit szankcionálunk, tiltunk! Hanem annak a fegyverként való megalkotását és tesztelését. Amivel civilizációk billiárdjainak a létét fenyegeti az emberiség. A fegyver mellékhatásainak és az ezzel járó következmények megértésére képtelen, a fegyvert kifejlesztő tudósok és megbízóik teljes idiotizmusuk miatt beavatkozásunk szükséges! Fontos megjegyeznünk, nem az emberiség léte a probléma gyökere! Nem az antigravitáció kutatásával foglalkozó tudósokkal van gond, hanem azokkal, akik fegyverré kívántak tenni egy igen veszélyes technológiát. A mi szemszögünkből a multiverzum dinamikájának, létezésének a megőrzése lett a tét. E tekintetben nem vagyunk elnézőek. E négy nemzet pontosan huszonnégy órát kap rá, hogy az antigravitációval való valamennyi tervét, feljegyzését és eszközét véglegesen megsemmisítsék. A fegyverfejlesztéssel foglalkozó tudósaikat kivégezzék emberiség elleni bűncselekményeik miatt. Amennyiben nem teszik meg, úgy a fajközi bíróság jogerős ítélete alapján ez a jelenlegi civilizáció törlése, újraindítása válik célszerű, egyetlen eszközzé számunkra. A vádiratban szereplő elsőrendű vádlott, az Amerikai Egyesült Államok. A másodrendű vádlott, Izrael. A harmadrendű vádlott Kína, míg a negyedrendű vádlott Oroszország. Amennyiben a jelenlegi ultimátumban foglaltak maradéktalan végrehajtása be nem fejeződik a megadott időpontig, úgy a bíróság ítélete azonnal végrehajtandó. A megsemmisítés időpontjaként augusztus tizenkettedikét, reggel kilenc órában határozzuk meg. Figyelem! Ez nem gyakorlat és nem fenyegetés. A megadott államoknak pontosan huszonnégy órájuk van. Nincs tárgyalási alapjuk! Nem állunk szóba velük! Csak végrehajtunk.”
.
Mint az sejthető volt, a négyből kettő állam nem tett eleget az ultimátumnak. A két fővádlott, legalábbis a tesztverzió szerint, ami a valóság szövetén lett lefuttatva. Ami igazából valóban meg is történt az emberiség által, csupán elő volt készítve az eseményhorizont múltba érkező időugrásra. Ez szükséges volt, mivel utólag nem lehetséges megoldani a múlt megváltoztatását. Csak ha a valóság szövetét bekapcsolják és akkor is csak egy fényévnyi távolságon belül és csak tizenhét másodpercre, bár az is igaz, akkor már időkorlát nélkül bármeddig vissza lehet menni fizikailag is. Ezután a teszt után a csillagromboló és legénysége, egy hónappal korábbra ugrottak vissza az időben újabb lehetőséget adva az emberiségnek. Na nem az emberiség érdekében, hanem mert a gravitációs fegyver használatának igen komoly és kiszámíthatatlan következményei lehetségesek, ha nem állítják helyre a téridő kontinuum szövetét. Az emberiség, legalábbis Amerika és Izrael nem volt hajlandó lemondani a gravitációs fegyverről, így a multiverzumi fajközi szövetség a bevett eljárás következő fokozatára kapcsolt az emberiséggel szemben. Július tizenkettedikén, a földön minden egyes ember tudatában elküldték az egy hónappal későbbi eseményeket! Minden ember ugyanazt álmodta! Besugározták a bolygó valamennyi lakójának a fejébe azt a bizonyos tizenhét másodpercet és következményeit! Még azoknak is, akik nem aludtak, azok is élethűen átélték ezt a borzalmat. Majd július tizenkettedikén megmutatták magukat, hivatalosan is megérkeztek ők, a végrehajtók! Valamennyi rádió- és televíziócsatornát feltörték és átvették az irányítását, közzé téve azok névsorát. Mindazokét, akik felelősek lesznek az egy hónappal később bekövetkező katasztrófáért, amit a csillagromboló fedélzetén lévő gravitációsokkolóval fognak okozni az ultimátum végre nem hajtása esetén, pontosan tizenhét másodpercre. Közzé tették a projektben közreműködő tudósok nevét, elérhetőségét. Majd a titkos íratok és eszközök pontos leírását és pontos helyét. Lehetőséget adva a földi emberiség részére a túlélésre, ha és amennyiben a kezükbe veszik sorsukat. Most újra várnak. A visszaszámlálás elindult, az emberiség léte a tét. Ahogyan várható volt, a föld alig egy óra alatt lángba borult. Kellett hozzá három hét, mire az ultimátum minden feltételének megfeleltek és mire a felelősöket eltávolíthatták a hatalmukat elvéve, egyeseket likvidálva. Így elmaradt a tizenhét másodperc és talán az emberek is felébredtek hipnózisszerű álmukból, rájőve tetteik következményeire. Mert hiába nem ők voltak a felelősek, ha hagyták, hogy mániákus skizofrénnek kezében legyen majdhogynem korlátlan hatalom. A csillagromboló, ahogy jött, úgy is ment el. Észrevétlen, egy pillanat alatt. Csupán egyetlen rádióadást küldtek, mielőtt elmentek.
„Ötezer éve a föld lakossága rosszul döntött, és akkor ki lett törölve a multiverzum emlékeiből is a társadalomfejlődésük. A piramisok voltak a civilizációjuk pusztulásának, tizenhat billiárd ember halálának a tanúi. Ti, most a helyes utat választottátok. El ne feledjétek! Vigyázó szemeink rajtatok vannak. Az erő legyen veletek, hogy az ösvényről le ne térjetek!”