„Várakozás” – novellák címszó szerint

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 14. 11:39 Élet ❤️ 1 👁️ 14

Misi kisiskolás volt még, amikor negyedórát legalább a délutáni ügyeleten kellett töltenie, mert az édesanyja is négyig dolgozott. Sokszor fájlalta, hogy ő megy el a gyerekek közül utoljára, de épp nem találtak rá más megoldást. Időnként ezt a könnyeivel is kifejezte. A tanító néni egyszer így szólt hozzá:
– A papírzsepiket inkább használják fel másra. Máris mutatta neki, milyen szép háromszögeket lehet belőlük hajtogatni. Utána együtt köralakban összeragasztották azokat. A tanító néni a fiú fejére tette az így készült koronát.
– Misi, te vagy a király, nemcsak mert korona van rajtad, hanem azért is, mert okosan megértetted, hogy egy kicsit várakoznod kell.

Írta: Takács Mária 📅 2026. 03. 18. 15:31 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 19

19 óra 5 perc
Este volt. Hűvös őszi este. Csak néhányan lézengtek az utcán. Péter komótosan ballagott hazafelé. A mai nap számára nagyon nehéz volt. Tárgyalás, tárgyalás hátán. Fáradtságot érzett, figyelme lankadt. Csak arra gondolt, hogy még néhány perc, és otthon van. Ott, szemben már látszik a lakás kivilágított ablaka.
Még három perc… Szaporán lépkedett, gondolataiba merülve ért az úttestre.
Hatalmas csattanás…
– Mi történt? – nem értette, honnan jött az autó. Hiszen ő nem látta. Vagy csak nem érzékelte a külvilágot?
Hideg volt. Fázott. Körülötte hangos zűrzavar.
– Hívjanak mentőt! Lélegzik! – hallatszott egy hang a tömegből.
– Ne mozgassák! – szólalt meg egy úr! – Már hívtuk a mentőt és a rendőrséget!
Péter mereven feküdt az úttesten, alsó teste egy autó alatt. Vagy talán…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 03. 06. 20:48 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 15

Reggel a buszmegálló üres padja még hideg volt az éjszakától. A levegőben friss kenyér illata keveredett a lassan ébredő város zajával. Az utca csendje nem volt teljes, inkább csak türelmes.
Az idő lassabban haladt, mint máskor. A percek nem siettek, mintha tudnák, hogy van még hely a napban.
Egy szélmozdulat végigsöpört a járdán, papírdarabot sodorva arrébb. A távolból egy motor zaja közeledett, majd elhalkult. A csend visszaült a megálló fölé, mintha soha nem is mozdult volna.
A várakozás nem tűnt üresnek. Inkább olyan volt, mint egy rövid szünet egy hosszú mondatban.
Amikor végül megérkezett a busz, a reggel már egészen felébredt. A nap pedig folytatta azt, amit minden nap: lassan megtöltötte történetekkel a várost.

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2026. 03. 05. 08:20 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 15

Eső szitált a neonfényes esti utcán. Lehajtott fejjel gyorsabban lépkedtem. Cipőm kopogott a nedves aszfalton. Most először nem bántam, hogy esik az eső, mert könnyeim arcomon lemosódnak. Szemem éget, kapkodtam a levegő után. Nem hiszem el, hogy ezt tette velem. Tíz perce még egy bárban boldogan vártam őt, de nem jött el. Pedig annyira szeretem őt. Nem kellek neki. Fülembe halk zene kúszott. Szomorú dallama terjedt a falakon, az aszfalton, lelkemig hatolva. Felzokogtam, és teljesen átadtam magamat a hegedű mélabús dallamának, ami egy kapualj alól széllel jött felém. Lelkem felszabadult, szívem lelassult. Eggyé váltam vele. Éreztem, a dallam helyette átölel.

Írta: Fodor Kiss Júlia 📅 2026. 03. 02. 08:48 Romantikus ❤️ 1 👁️ 11

A pár csendben ült egy padon a fák árnyékában. A tavaszi napfény bekukkantott a gesztenyefa levelei között, és ott játszott a lány fényesen csillogó barna haján. A fa virágai, mint hófehér gyertyák, sűrűn törtek elő a zöld levelek közül. Már délutánra járt az idő. A férfi átfogta a lány vállát, aki minden idegszálával érezte az érintést. Mindig így járt, ha a férfi átölelte. Igyekezett, hogy ne látszódjon az arcán semmi. Hallotta a saját szívverését. Legszívesebben azt mondta volna: kérlek, ne engedj el.
– Elmész, Tücsök? – kérdezte a férfi, és kételkedés húzódott meg a mosolya mögött.
– Elmegyek.
A férfi hallgatott. Észrevett egy kunkorodó tincset a lány tarkóján, nézte egy darabig. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megcsókolja a lányt, de mégsem tette.
– Azért megkeresel majd? –…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 23:27 Fantasy ❤️ 1 👁️ 11

Simon nyugodtan ült és várt az előtérben. Nem sietett sehová. Nem olvasott újságot, nem nézte a telefonját, csak ült és várt. Türelmesen. Időnként fél szemmel odapillantott a sorszámkijelzőre, hogy mikor jelenik meg az 1444-es sorszám. Nem kellett túl sokat várakozni. A 4-es pult lesz az övé, ahogyan arra számított…

– Miben segíthetek, uram? – mondta serényen a biztosítási ügynök, miközben nyakkendőjét igazgatta.
– Hmmm… életbiztosítást szeretnék kötni – válaszolta lassan Simon.
– Remek! Van most egy új, akciós konstrukciónk… – az ügynök elkezdett számokat és százalékokat sorolni. Úgy tűnt, ennek a felsorolásnak ma biztosan nem lesz vége. Simon nézett, rezdületlenül. Úgy tett, mintha érdekelné a dolog, de egyszerűen csak udvarias volt.
– Köszönöm! Ön melyiket ajánlaná?
–…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 02. 05. 22:00 Romantikus ❤️ 2 👁️ 65

Lehetséges-e, hogy egy szerelem évtizedeken keresztül fennmarad? Felülírva az idő múlását?
Hát szerintem igen, harminc évvel ezelőtt a szívemet odaadtam valakinek, és azóta is szeretem. Az első naptól kezdve, egészen az utolsóig.

Tizenhét éves voltam, mikor úgy döntöttem, zongorázni tanulok. A szüleim minden kívánságomat lesték, hisz egyszem lányuk révén soha nem tagadtak meg tőlem semmit.
A zongoratanárom, Radnai bácsi nagyon kedves volt, türelmesen tanított, és mindent lépésről lépésre elmagyarázott.
A napjaim lassan teltek, hisz csak a szombatokat vártam egész héten, akkor jött hozzám Radnai bácsi, hogy újabb leckét adjon. Nagyon hasonlított a nagypapámra, aki már évekkel ezelőtt eltávozott közülünk. Sokat mesélt az unokájáról, Zalánról, aki szerinte pont nekem való fiú lenne…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 04. 09:49 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 12

Sebastian gyönyörű ifjúvá érett. Magas, sportos testalkatú, fekete, göndör hajú, kreolos bőrű és fekete szemű volt, mely csillogott, mint a gyémánt. Gyermekkorától imádta a zenét. Szülei jómódúak voltak, így már kiskorától elkezdett zongorázni és hegedülni. Hatalmas tehetségnek ígérkezett. Könnyen tanult, mindenből kitűnő volt. Természetesen a Zeneakadémián folytatta tovább tanulmányait. Már az egyetemi évei alatt felkérték kisebb koncertekre. Neki a zene töltötte ki minden percét. Az Akadémia elvégzése után megkérték, hogy maradjon ott és tanítson, hiszen ilyen kiváló képességű fiatalembert nem akartak elengedni. Sebastian elfogadta ezt a lehetőséget. A diáklányok minden ürügyet felhasználtak, hogy a közelében lehessenek. Persze tanítvány és tanár között semmilyen viszony nem…