Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 26. 13:25
Spirituális
❤️ 1
👁️ 12
A völgy alján, ahol a köd sosem oszlott el teljesen, élt egy férfi, akit mindenki csak a „Várakozónak” hívott. Egy régi, omladozó víztározó partján ült nap mint nap, és a zavaros, hordalékos vizet nézte. Az élete olyan volt, mint az a víz: hordalékos a múlt emlékeitől, és zavaros a mások által rántott kötelektől.
– Miért ülsz itt? – kérdezte tőle egyszer egy vándor, aki a hegyek felől érkezett.
– Várom, hogy Isten megmozduljon – felelte a férfi fásultan. – Várom, hogy valaki letépje rólam ezeket a láthatatlan súlyokat, amiket a világ akasztott rám. Nézd a vállamat, meggörnyedt a „nem vagy elég jó” és a „lemaradtál” címkéitől. Hátrányban vagyok, idegen. Elfelejtettek.
A vándor elmosolyodott, és a férfi elé lépett. Nem nyújtott kezet, csak annyit mondott:
– Isten nem felejtett el téged…
Tovább olvasom…