A misztikus novellák világában a valóság megreped, és előtörnek a rejtélyek, a megmagyarázhatatlan jelenségek és az ismeretlen erők. Ezek a történetek nem csupán olvasmányok: finom borzongást, kérdéseket és titkos felismeréseket ébresztenek.
Itt olyan misztikus történeteket találsz, ahol szellemek, árnyak, álomszerű terek és különös találkozások rajzolnak át mindent, amit a valóságról gondoltunk. A Múzsák Könyvtára szerzői olyan világokat teremtenek, ahol a bizonytalanság nem félelmet, hanem kaput jelent – egy újfajta megértés felé.
Merülj el a misztikum világában, és hagyd, hogy egy történet ma is felbolygassa a csendet.
Itt olyan misztikus történeteket találsz, ahol szellemek, árnyak, álomszerű terek és különös találkozások rajzolnak át mindent, amit a valóságról gondoltunk. A Múzsák Könyvtára szerzői olyan világokat teremtenek, ahol a bizonytalanság nem félelmet, hanem kaput jelent – egy újfajta megértés felé.
Merülj el a misztikum világában, és hagyd, hogy egy történet ma is felbolygassa a csendet.
Kiemelt
Aseriel olyan helyen ébredt, amelynek ideje mérhetetlen volt. A cella falai simák voltak, se kőből, se fémből, inkább egy átmeneti anyagból, amely elnyelte a hangot. Amikor megmozdult, lépése visszhangtalan maradt, mintha a tér előre tudta volna, hogy válasz fölösleges. Az ajtón zár helyett puszta felület húzódott, és már ez az apró részlet elég volt ahhoz, hogy Aseriel megérezze: itt a megszokott rend másként működik. Reggel egy őr lépett be, ránézett, majd zavartan kérdezte meg, mikor került ide. Aseriel nyugodtan válaszolta, hogy három éve. Az őr hitetlenkedve rázta a fejét, mert az emlékei szerint előző nap még üres volt a cella. Őszinte zavara világossá tette: itt az idő csúszik el körülötte, nem benne. Másnap egy másik őr érkezett, aki közölte vele, hogy a kivégzés másnap…Tovább olvasom…
A fiú csendes léptekkel haladt az öreg, elhagyatott épület felé. Elhatározta, hogy ma mindenképpen megteszi. Úgy érezte, elég bátor hozzá, hogy megtegye. Az a szóbeszéd járta, hogy az öreg épület alagsorában szellemek laknak. Olykor-olykor zeneszót is hallani. Mintha valaki zongorán játszana. A fiú lassan lebotorkált a lába alatt rémisztően nyikorgó lépcsőkön az alagsorba. Már csak pár lépés választotta el a folyosó végi helyiségtől. Mire az ajtóhoz ért, már a torkában dobogott a szíve. Félt. Megpróbálta kinyitni az ajtót. Első próbálkozása kudarcba fulladt. Az ajtó nem nyílt ki a többszöri próbálkozása ellenére sem. Utolsó erőfeszítésével rántott egyet az öreg ajtón… és az hatalmas nyikorgással ugyan, de kinyílt. Óvatosan lebotorkált a meredek lépcsőkön. Leért. Első pillantása az öreg…Tovább olvasom…
Jason odaköltözött a Mesterhez, és figyelt a szavaira. Megértette, hogy a pénzhez való viszonya szoros kapcsolatban áll a belső érzéseivel. Látta, hogy a múltja és a benne lévő hitrendszerek formálják a jelenét. – Tehát, Mester, ha a tudatosságom változik, akkor a helyzetem is változni fog? – kérdezte izgatottan. – Pontosan – válaszolta Rejnád Mester. – Ahogy egyre tudatosabbá válsz, az életed körülményei is átalakulnak. Az energia, ami körülvesz minket, egy tükör: tükrözi a belső világodat. Ha tudod, hogy minden energia és fény, akkor a külső világod is ehhez igazodik. Jason szívében új megértés született. Ahogy hallgatta a Mester tanításait, érezte, hogy nemcsak a szavak, hanem a mögöttes igazságok is mélyen rezonálnak benne. Az elmúlt évek küzdelmei, fájdalmai és veszteségei…Tovább olvasom…
Kiemelt
A nap már lebukott a dombok mögött, amikor Violette felszállt a késő esti vonatra. Harmincas évei végén járt, hosszú, barna haja rendezetlenül omlott vállára, arca fáradt volt, mégis szép. Kék szemei mélyen árulkodtak arról, hogy valami régóta nyomasztja. Magányosnak tűnt, de nem a környezetétől volt elzárkózva, hanem önmagától. Egy kopott hátizsákot cipelt, benne alig néhány holmi és egy bőrkötéses napló, amit úgy szorított, mintha egy része ebben az egyszerű tárgyban lakozott volna. Amikor helyet foglalt az ablak mellett, gondolatai mélybe húzták. Az utóbbi időben mindenki azt mondta neki, hogy változtatnia kellene az életén, új célokat keresnie, de valahogy nem ment. Úgy érezte, eltévedt az életében, mintha egy állomáson ragadt volna, ahonnan nem indul több vonat. „Hová tartok most?…Tovább olvasom…
Rejnád Mester még egy kis ideig a rózsáit gondozta, míg Jason hazafelé sétált, teljesen önmagába merülve. A Mester figyelte, ahogy Jason elhagyta az otthonát, és érezte, hogy a sok fájdalom felszínre tör benne. Mielőtt ezek az érzések eltűnnének és elengedésre kerülnének, meg kellett jelenniük, ami bizony nem kellemes. Így működik a tisztulás; hogy meddig tart, az mindenkinél változó. Ha valaki nagyon ragaszkodik a fájdalmához, és nem akarja elengedni, akkor hosszabb ideig tart. Jason is most ezeken ment keresztül. Megfogadta a Mester tanácsát, nagyokat lélegzett, és hagyta, hogy az érzések jöjjenek, majd távozzanak. Az elkövetkező hetekben Jason állapota fokozatosan rosszabbra fordult. Magas láza volt, gyakran hányt, és minden mozdulat kimerítő volt számára. Napokig feküdt az ágyban…Tovább olvasom…
Életfogytiglant kapott. Nem, nem panaszkodik. Jogosan rótta ki rá a bíróság. Ő is érzi, hogy bűnt követett el. Mit érez még? Semmit, talán elégedettséget. Megölte azt a mocskot, most sem tenne másképp, ha a kezei közé kerülne. Kifejezetten élvezte, amikor annak fejét izmos karjával, azt satuként felhasználva, kitekerte a nyakát. Nagyon, de nagyon lassan forgatva érezte, hogy az már nem megy tovább. Nem tud tovább menni! Akkor elkezdtek dolgozni az izmai. Áldozata üvöltött a fájdalomtól, majd az első roppanás után hörgésbe csapott át a halálsikolya. Kiélvezte minden másodpercét! Addig tekerte áldozata fejét, amíg teljesen körbe nem ért, esélyt sem adva a túlélés lehetőségének. Amikor az élettelen test huppant a padlón, határtalan boldogságot érzett. Ahogy koppant a kitekert fej a betonon…Tovább olvasom…
Arca helyén füst gomolyog, mely elnyel mindent, mi fény, mi remény. Könyörgés és jajszó neki méz, mit éhes medve befal lépestül. Kíméletlenebb, mint vadállat, ki élve falja áldozatát, élvezve annak minden cseppnyi fájdalmát, halálsikolyát, haláltusáját. Hol megjelenik e torz alkotása halálok halálának, sakál és sátán nászának rothadt szagú gyümölcseként, ott baj az úr, s arat a halál, mindhiába sírnak a lelkek. Ő volt! Van! És lesz! Míg a világ fel nem falja saját gyermekét. Ki bízva anyjában, annak tejétől duzzadó csecsére tapadva szívná magába az élet esszenciáját, és ezzel saját nem létező jövőjét. Két kézzel markolva az életét adó nő emlőjét! Saját magát nyugtatván: élni fog, mert dolga az! Vigyorral üdvözli a fekete ember eme tudatlan, még éppen csak megszületett tisztaságukban…Tovább olvasom…
Az angyal csendben lépdelt a virágos kertben, szárnyai fényt szórtak a hajnali ködre. Kezét a kislány vállára tette, hogy bátorságot adjon. A gyermek egy régi könyvet szorított magához, benne elfeledett imákkal és reménnyel. Minden lépésnél hallatszott a múlt suttogása, mégis béke született. A kert kapuja megnyílt, és a város romjai mögött új út ragyogott. Az angyal mosolya ígéret volt: védelem, tanulás és szeretet, amely hazavezeti őket. Azért, mert a hit láthatatlan fonala összeköti a sebezhető szívet az örökkévaló fényével, s a csendes gondoskodás erősebb, mint bármely félelem, vihar vagy veszteség, mely próbára teszi az embert, mégis felemel, megtart, vezet, hazáig.Tovább olvasom…
A misztikus novellák mellett érdemes felfedezni azokat a történeteket is, amelyek az ismeretlen, a sejtelmes jelenségek és az emberi lélek mélyrétegeinek világát mutatják meg. Ezek az írások más szemszögből, más hangulatban, de ugyanazt a kérdést hordozzák: mi rejtőzik a felszín mögött?
Kapcsolódó témák:
Rejtély, Epikus, Kaland, Lírikus, Kortárs, Élet
Kapcsolódó témák:
Rejtély, Epikus, Kaland, Lírikus, Kortárs, Élet