Múzsák Könyvtára

Forrás: MI által generált kép.

Ha lehetne most elmondanám neked,
hogy szívem mindörökre szeret.
Ha lehetne most rád hajtanám fejem
s lenyugodna ziháló lélegzetem.
Ha lehetne, megérteném e világot
hogy miért adta nekem e könnyáztatta világot.
De választ sehol sem lelek,
bár keresem szüntelen.
Keresem minden egyes könnycseppben,
s keresem csillapíthatatlan, üvöltő dühömben.
Míg körben az élet napsütötten ragyog,
én az árnyas temetőben vagyok,
s nézem vésett neved e fekete márványlapon.
Immár itt van, s kitörölhetetlen,
visszavonhatatlan, eltemetve,
magaddal ragadva
szívem s lelkem részei hullanak apró darabokra.
Szárnyaló s vérpezsdítő álmok, elvesztetek
s félek, rátok újra nem lelhetek.
Elvitt, elvett édes élet cseppek,
félek, többet rám már nem csepegtek.
Nem tudom mi tévő legyek
csak múljon már el e nyomasztó őrület.
Éj bársonyán csillogó csillagok,
itt vagyok s élni akarok.
De mitévő legyek? Ebből a sötét kútból
kijönni nem lehet.
Vergődök, körmeim a kiút falába karcolom,
kapaszkodom,
de úgy porlik szét, mint sírodon
a megszáradt rózsaszirom.

Hozzászólások (2 darab)